Vukov Konstantin: A középkori esztergomi palota épületei (2004)
A palota kiépülésének szakaszai (a beépítés rekonstrukciója)
szemöldökkiváltók alul ívesre faragásával készültek. A boltozástechnika: a lakótoronyban hevederíves keresztboltozat, a kápolnában tagolt bordás keresztboltozat, míg más épületekben kváder- kőből készült dongaboltozat. A 12. és a 13. század fordulójának beépítése A román kori palota funkcionális kitejesedését kétségtelenül az „11 alakú épület és a kis román palota összekötésével, a várfal igénybevételével épített nagytermi szárny - ez valódi palota — jelentette (8. kép). Az itt ismertetésre kerülő maradványok közül a nyugatra néző ablakok elárulják, hogy volt egy félig földben levő raktári szintje, ezt sík gerendafödém fedte, rajta pedig egy több osztású, fülkés ablakokkal ékesített, hosszú terem. A raktárszint padlónívója olyan volt, hogy a kis román palota - ma is látszó - kapuja átjáróként szolgálhatott. Azonban az ablakcsoportos emelet, a „trónterem” padlója a román kapu íves, tömör „lünet- tájába” már belevágott, így a kis román palota kapuja a hozzáépítés után pusztán csak célszerűséget szolgáló, alig két méter magas ajtóvá zsugorodott. A hosszú palota építészeti megoldásként hasonló a német korai palotatípust képviselő Pfal- zokéhoz. A hosszú várfalon kívülre, a Duna felé néző lejtőre - nyugat felé - terveztek valamiféle 8. kép. A 12. század és a 13. század fordulójának beépítése kiugró épülettömeget, mert a fal külső oldalán a falstruktúrába illeszkedő csorbázatot képeztek ki a kváderkövekből épített falban (ez egy zárt erkélyt tartó pillér is lehetett). A 13. századi toldalék-beépítés A hosszú palotának nyugat felé ablakai nyílottak, tehát egy ideig így kellett működnie, azonban nem túl sokáig, talán egy vagy két évtizedig. Valószínűleg a használati igény miatt a dunai lejtőre két helyiségből álló, emeletes toldalékot építettek, amely aztán eltakart néhány ablakot (lent résablakot és fent kapcsolt ablakot). A toldalék kiterjedésére ma a külső homlokzatra néző ablakairól következtethetünk. Szerencsére az északi helyiségben egy fülkés ablakból ismerjük az emeleti járónívót, amely két-három lépcsőfoknyival tér el a kis román palota, illetve ezzel együtt a hosszú palota raktárszintjének padlójától, tehát a toldalék és a palotaszárny összefüggő használatának nem volt műszaki akadálya (9. kép). A déli toldalékhelyiségben négy hevenyészett pillér konyha formációkra (füstfogó kürtő tűztér körüli pilléreire) emlékeztet, lehet, hogy a toldás egyik kiváltó oka a hosszú palota konyhaigénye volt. Ezt a toldalékot később a 15. századi nagy palotabővítés magába foglalta. A toldalék falazati anyaga és technikája már jelentősen eltér a mészkő kváderfalas technológiától, ezért lehet jól elkülöníteni a 12. század végi építkezésektől. 9. kép. A 13. századi toldalék-beépítés (1210-1230) 12
