Vukov Konstantin: A középkori esztergomi palota épületei (2004)
A palota kiépülésének szakaszai (a beépítés rekonstrukciója)
A 14. századi újjáépítés, boltozás Mivel a történeti adatok szerint Telegdi Csanád érsek jelentős mértékben javíttatta az érseki palotát, neki tulajdoníthatjuk a hosszú román kori palota raktári szintjének átboltozását, amely a kis román palota felőli kaput derékba vágta. Az így kapott tér padozatát pedig lesüllyesztették a várfal talpáig (amely a sziklán nyugszik), ugyanakkor merészen alámentek a kis román palota alapozásának, megvésve az agyagos, márgás kőzetet. A mélyítés miatt az udvarról két lépcsőlejárót is kellett építeni. A lépcsők közül az északi fellépői megmaradtak eredeti állapotukban. Mivel a fokok anyaga vörös mészkő, román korinak tartották, de abban a korban - véleményem szerint - még nem volt lemélyítve a pince, legalábbis nem volt erre szükség. Az új pinceboltozás feletti födém összhangban maradt a nyugati kéttermes toldalék padlónívójával. A hosszú palotában a raktárszint felett egy ideig sík mennyezetes helyiség létezett, amelyre a kaszárnya nyugati falában feltárt félkörív záró- dású keskeny, kőkeretes ablakok utalnak. A magas könyöklőszintek miatt a kis ablakok sora nem egyeztethető össze a „Pfalz” széles bélletű ablaksorával, egyértelműen az átboltozás utáni járószinthez kapcsolható, tehát együtt nem létezhettek. Később (legfeljebb egy évtized múltán) ide is boltozatot húztak be a falba bevésett vállra építve, és ekkor a kisablaksor is értelmét vesztette. Érdekes módon néhány választófal helyét, mint valami pengefalét, ki-kihagyták, talán éppen azért, mert a „kisablaksoros” időszakban már készen voltak e falak. A nem túl nagy alapossággal behúzott boltozat meglétének a 15. századi nagy érseki építkezések vetettek véget, mint az a 10-13. képen látható. A 10. képen látható kis román palota önálló épület, előtte a várfal (halványan a mai kubatura - 2000-ig). A kis román palota magasságát ebből a korból nem ismerjük pontosan. A megmaradt falszövetben leolvasható jelek alapján ábrázoltuk. A 15. században bizonyosan volt emelete, mivel az emeleti téglapadlót feltárták. A kis román palotához épült a hosszanti nagytermes szárny, amelynek ikerosztásos ablaka a Dunára nyílhatott (11. kép). A hosszanti új palotaszárny tömege a barokk átépítéssel létrehozott kaszárnya tömegével egybevágott. A díszterem padozata a maradványok alapján kissé elvágta a kis román palota kapuját, de még átjárásra alkalmas volt. Az alsó szintről nyugati irányba résablakok nyíltak. Ahogy az a 72. képen látható, a hosszú palotához két helyiséget toldottak a dunai lejtőre, amelyeknek födémszintje egyezett a palota járószintjével. A palota nagytermének ablakai közül néhányat a toldalék eltakart. A dunai új falat később köpenyezéssel felvastagították. Az északi helyiségben áll ma is a négy hevenyészett pillérépítmény. A 14. században a hosszú palotaszárnyban új boltozott pincét alakítottak ki, a pince padlója a kis román palota alapozásánál mélyebben volt. 10. kép. A palotaszámy a 12. század közepén 11. kép. A palotaszárny a 12. század végén 13
