Vukov Konstantin: A középkori esztergomi palota épületei (2004)
A palota kiépülésének szakaszai (a beépítés rekonstrukciója)
A PALOTA KIEPULESENEK SZAKASZAI (A BEÉPÍTÉS REKONSTRUKCIÓJA) A régészeti feltárások, kutatások és az épületen tehető megfigyelések, és mindezek történeti egybevetése alapján rekonstruálható a palota kiépülésének története. A mai épületek alapvetően a III. Béla kori első palotaépítés elrendezését követik, és ahhoz csatlakozva bővítések, átépítések eredményei. Nagy Emese több éves ásatása a kora Árpád- kori épületek maradványait tárta fel, amelyből megállapítható, hogy a 12. században elkezdődött nagyszabású építkezések teljesen új alapokra, új beépítési formákon keletkeztek.9 Az építéstörténet rekonstrukciójakor elfogadjuk, hogy a teljes Várhegy fennsíkja valamilyen módon erődített volt, ennek vizsgálata ugyanis nem tárgyalásunk témája. A 12. századi beépítés A palotaegyüttes legfontosabb, egyöntetű folyamatban, de több szakaszban megépített része az ötszögű, emeletes lakótorony, amely a Várhegy déli sasbércére épült. A lakótoronyhoz egy szintén lakó célú toldalék kapcsolódik {az egyoszlopos terem és fölötte az ún. Beatrix-terem), továbbá egy királyi magánkápolna. Ezt az együttest fallal kerítették körül (7. kép). A bekerített magánlakrészen kívül, a dunai hegyoldalon húzódó várfal mentén, jó 40 méter távolságban megépült egy legalább négy sejtből álló, kelet-nyugati tengelyű, hosszanti elhelyezkedésű palota, amelyet Luxék találóan „kis román palotá”-nak neveztek el .A kis román palota fejrésze azonban nem épült rá a várfalra, hanem keskeny védőfolyosó maradt köztük. Érdemes megjegyezni, hogy a kis román palotának nem volt nagyterme, amelyből következhetett a későbbi palotaszárny, nagytermi szárny felépítésének igénye. Bár lehetséges, hogy eredetileg is emeletes volt, és az emeleten nagyobb helyisége is lehetett. A vertikális terjedelmet a kaszárnyába került falnézetéből gondolhatjuk, azonban egyéb részen nem marad fenn a földszint feletti fal, és nem tudjuk, hol lehetett a lépcsőfeljárat, ha volt. A kis román palotával átellenben, a déli végen még a 12. század vége előtt kellet létesülnie egy „L7 alakú épületnek, amely a bekerített magánlakosztályhoz csatlakozott, és így az ún. őrszoba-börtön helyiségek és az ún. kazamatasor első helyiségét kapcsolta össze. Erre onnan következtethetünk, hogy fennmaradtak ennek az épületnek a külső homlokzati elemei, amelyek a későbbi hozzáépítések során belső térbe kerültek. A mai első kiállító térben jól láthatunk egy beépített vasrács nyomát viselő, román kori keskeny ablak és egy ajtó - egykor külső térre néző - oldalát, a másik teremnek („őrszoba”) pedig az egyszerű rézsűvel kiugró lábazatát. A nagytermi szárnyból pedig az ún. őrszoba külső, északra néző falsarkán kövezett sarok-megerősítés, ún. sarok-armírozásos festés nyoma maradt meg, amelyet a hozzátoldás során köpenyfallal takartak el, mögötte azonban világos falelválás látható az őrszobák és a kaszárnya fala között. Ezeknek a helyiségeknek a részletei megegyeznek a 12. század végén járatos részletképzési stílussal. Fontos a beépítés periodizációjának szempontjából, hogy az említett épületek és a várfal fa- lazási technikája, az alkalmazott kőanyag azonos: kb. 25-35 centiméteres élhosszal a négyzethez közel álló falnézeti látványt mutató mészkő kváder- kövekből épültek, vízszintes - csak néhol váltósoros - fugarajzolattal. A külső nyílások kőkeretesek, az íves záradékok egy darabból kiképzése a 11 7. kép. A 12. századi beépítés (1172-1980 körül)
