Vukov Konstantin: A középkori esztergomi palota épületei (2004)
A palota használat szerinti összetevői
A PALOTA HASZNÁLAT SZERINTI ÖSSZETEVŐI Maga a palota épületegyüttese külön fallal elkerített, külön kapubejáróval ellátott része volt az esztergomi Várhegynek. A Szent Adalbert székes- egyház mellett a másik súlypontja volt a várnak. A palota többféle épületrészből tevődött össze, amelyek különféle használati céloknak feleltek meg. A funkciók szerinti elemzés közelebb vihet minket a fennmaradt épület és az egykori élet megértéséhez. A román kori palotaépület 15. századi használata során bővültek és finomultak az igények, ezen kívül a királyi család helyett csupán egyetlen főúr, az esztergomi érsek birtokolta. A kutatások eredményei és a szerző megfigyelései alapján egészen világosan elkülöníthetők egyes egységek, ugyanakkor vannak még e szempontból homályban maradó használati részek (5. kép). A 12. századi épületekből kifejlesztett 15. századbeli uralkodói és főúri rezidenciákkal, köztük az avignoni pápai palotától kezdve, de elsősorban a Zsigmond-kori Budával egybevetve, az esztergomi palotában megvolt mindaz a kényelmi, reprezentációs, gazdasági és egészségügyi felszereltség, amellyel más jelentős, hasonló európai épület- együttesek is rendelkeztek: Esztergomban jól elkülöníthetők a magánlakosztály, a kápolna, a reprezentációs szárny, a konyha részei és az egyéb gazdasági szárnyak, valamint a kapcsolódó egészségügyi helyiségek. Ugyanakkor még nem egészen világos, hogy mire használták Szécsi Dénes és Vitéz János idejében a mai múzeumi bejárati és irodaszárnyat és a kis román palota épületét. Vajon hányán élhettek, szolgálhattak az esztergomi érseki palota működésének fénykorában? Nagyon érdekes az, hogy Vitéz János humanista érsek 1471-1472-es esztergomi fogva tartása idején csak harminc-egynéhány fő személyzetet engedélyeztek a kegyvesztett főpapnak. Talán a visz- szafogott létszámból megkísérelhetjük kikövetkeztetni a személyzet teljes létszámát. Feltehetően háromszor annyian lehettek, tehát kb. százan, de közülük esetleg nem mindenki lakhatott a zárt palotaterületen belül. Érzékeltető adatként szolgálhat, hogy Avignonban az 1350-es években négyszáz volt a palotában lakók száma, közülük nem mindenki volt szolga, de a bent lakó magas rangú papok is a pápa udvarát szolgálták.7 Az esztergomi palota a király és természetesen a szűkebb családjának a lakhelye volt Budára költözéséig, ténylegesen 1242-ig, jogszerűen 1256-ig. IV. Béla a palotát az egész várral együtt 1256-ban véglegesen az esztergomi érsekek tulajdonába adta. A királyi építkezést az érsekek alakították, javították és bővítették. A teljes kiépülése a 15. században történt, és ez magába foglalta az összes korábbi építkezés eredményét. A pompás kivitelű munkálatok a palotában egyedül lakó főpap igényeit szolgálták. A királyi lakosztályként szolgáló lakó toronyrész - mint később részletesen bemutatom - egyetlen személy lakhelye lett, és ez a használat átalakulásában megmutatkozott. Nyilvánvaló, az olyan hatalmas főúr, mint az esztergomi érsek, jelentős számú személyzetet tartott, nem elsősorban saját kényelmére, hanem az ország életében betöltött kiemelkedő szerepe miatt, lett légyen az politikai vagy kulturális. Észtergomban a látogatók, akárcsak a személy5. kép. A palota első emeleti áttekintő alaprajza az 1999-2000. évi átépítés előtt a - az ötszögletű lakótorony, b - a lakótorony toldaléka, c - királyi magánkápolna, d -fürdő- és konyhaszárny, e - az ún. kaszárnya, az egykori nagyteremszámy, f - az ún. kis román palota, g - terasz, alatta a cisztemás terem, h - bejárati szárny, i - klozet-építmény, j - védművek 9
