Várkonyi Ágnes: Vak Bottyán (1951)

VI. A dunántúli hadjárat

népet oly farkas — Kaszára vetni, mint Koronczónál történt«.

Keserű kiíakadás ez Forgách csatavesztéséről. Három év telt el azóta, de Bottyán még most is keményen bírálja a főúri tábornokot.

A császáriak most már csupán védekeznek, de siker nélkül. Bottyán március közepén áttörte a Kába-vonalat, s a császáriakat Sopronba szorította vissza. Ostromzárral vette körül a várost és portyázókat küldött Ausztria határaira is. Rabutin március végén Bécsbo megy. Már régen pályázott a magyar- országi császári főparancsnokságra s ennek elnyerését az 1707-es téli hadjárat sikerétől tették függővé. A bécsi haditanácson azonban csak sorozatos vereségekről, kudarcokról és hatalmas veszteségről tudott számot adni. A császár nem őt, hanem Starhemberg Guidót nevezte ki Magyarország katonai főparancsnokává. Starhemberg nem fogadta valami kitörő örömmel ezt a kinevezést. Meg volt győződve arról, hogy sem Rabutin, sem ő, »de még az arkangyal sem képes a jelen körül- mények között Magyarországon a császár fegyverei részére valami jelentősebb eredményt kivívni«. Kénytelen-kelletlen mégis elvállalta ezt a szerepet.

Bottyán egészségi állapota közben ismét rosszabbra fordult, de ő híven kitartott Dunántúlon. »Míg egy csepp vérem tart, itt nem hagyom szegényeket« — írja. A császáriak ismét régi módszerükhöz folyamodnak. Hogy a Kába-menti csapatokat mentesítsék, újra felbujtották a szlavóniai rácokat, mert úgy gondolták, hogy azok megfékezésére Bottyán kénytelen lesz csapatai egy részét ,oda iránjútani. Valóban négy századot indít Bottyán a Dráva mellékére, sőt később Balogh Á dámát is utánuk küldi. Balogh Ádám gyorsan átcsapott a Dráván s a Szerémségen keresztül egészen Eszékig nyomult — kegyeb* lenül megtorolva a rácok garázdálkodásait.

A rác sajkások Dimaföldvár környékét is állandóan háborgatták. A földvári lakosság messze elhúzódott erről a vidékről. Bottyán most róluk is gondoskodik. Nagy Péter kapitányt erős sereggel küldi oda, hogy őrizze a révet és oltalmazza a lakosságot. A földváriak most már nyugodtan gazdálkodhattak. Parancsot adott a sánc rendbehozására is. Hidat nem építhettek, de kompokkal ismét lehetővé tették az át járást s most már a dunántúli kurucságnak két biztos átkelőhelye volt.

67