Várkonyi Ágnes: Vak Bottyán (1951)
VI. A dunántúli hadjárat
Starhemberg Guidé, az újonnan kinevezett főparancsnok nagy titokban a Pozsonnyal szemben lévő mosonmagyei Köp- csényhez vezényelte csapatait. De Bottyán éberségét nem játszhatta ki. Bezerédit erős portyázókkal küldte előre, majd rövidesen maga is utánuk indult. Bezerédi megtámadja a fősereg előhadát, Bottyán Balogh Ádámmal együtt heves harc közben Aíoson városába szorítja a császáriakat. Kemény rohammal rohannak a városra s az odamenekült rácokat egytől egyig levágják. A mosoni győzelemnek nagy jelentősége volt. A Bába- köz ismét a kurucok kezére került. A kuruc hadak egyrésze vissza sem ment már a Rábán. Dunántúlon ismét kurucok őrzik a lakosságot. A mosoni győzelemmel végétért a téli hadjárat. Bottyán nagyszerűen teljesítette a rábízott feladatokat. Helyreállította Dunántúlon a rendet. Meghiúsította a császáriak hadi- tervét, tönkretette Rab útin seregét s visszafoglalta a rábántúli vidéket is. Mindezt a dunántúli nép szoros együttműködésével, ügyes s a császáriak előtt szokatlan harcmódjával érte el. Rákóczi két esztendő múlva, 1709 őszén — mikor Dunántúl ismét rosszra fordul a helyzet — ezt írja: »Legjobbnak ítélném azért én Bottyánt, ha csak személyében is, általküldeni: mert ő szegénylegény módjára is tudván élni, sokat tehetne; meg is mutatta akkor, az púdon Rabutin egy felől, Starhemberg más felől premalta (szorongatta) vala télben.« A fejedelem nagy elismeréséről tanúskodnak ezek a sorok. 1707 nyara. A kuruc szabadságharc történetének ez a leg- diesoségesebb szakasza. Az ország területének nagyrésze felszabadult. Erdélyben, a Felvidéken s a Dunántúlon is a kuruc zászlók hirdetik, hogy a felkelt nép lerázta magáról a császári igát. Az ónodi országgyűlésen kimondják a rendek, hogy József császárt nem ismerik el többet Magyarország királyának. Az eredmény, amit fegyverrel vívott ki a magyar nép, szép é,3 nagyszerű, de nem jelenti azt, hogy ezzel végeszakadt a küzdelemnek. Vájjon lesz annyi ereje a népnek, hogy következetesen végigmenjen a megkezdett úton? Nem a jobbágyokon múlott, hogy 1707 nyár ideje után először csak lassan, majd egyre katasztrofálisabb gyorsasággal hanyatlott a szabadságharc ügye.
