Várkonyi Ágnes: Vak Bottyán (1951)

VI. A dunántúli hadjárat

nem bírt velük a német katonaság. Mikor a lőszerük elfogyott, forró vízzel, égő szúrókzuliaíaggal fogadták az ostromlókat. Köveket, gerendákat dobáltak rájuk — s a rohamot vezénylő tábornok, Kreuz is elesett. A szokatlan fegyverek lesöpörték a falakról az ostromlókat. Csobánc nem került a császáriak kezébe. Kis vár volt. Eleste talán nem okozott volna különösebb veszteséget a kurucoknak, mégis a vidék hősi küzdelmének nagy jelentősége volt: hírük eljutott mindenhová a kuruc táborokba, s növelte a katonák önbizalmát, új harcra lelkesítette őket.

A császáriak nem nyugodtak bele az eddigi szégyenletes kudarcokba. Üjabb hadit érvét dolgoztak ki. Ha Bottyán seregét nem is sikerült megsemmisíteniök, legalább a Bába vonalat megvédik a kuruc betörésektől. Időközben Babuíin ugyanis, akinek csaknem 1500 katonája veszett el, míg a Bakony nyugati végére ért — eljutott a Bábához. »Való igaz, hogy miolta Debrecenből kijött a német (Babutin Debrecenből indult a Dunántúlra) oly kárt nem vallott népében, mint Dunán túlon.« A nép ellenállásán megtört a császáriak ereje. Starhemberg kegyetlen szigorral próbálta a maga oldalára állítani a lakosságot. A vasmegyei jobbágyok sírva számolnak be embertelen kegyetlenkedéséről. A helységek lakosai Bottyán utasításához híven elfutottak a német elől. Starhemberg azonban visszahajtotta őket, marháikat, gabonájukat, szekerüket mind elvitte. Falvai- kaí kirabolta, s dupla porciót vetett ki rájuk. »Ügy maradtunk, mint a megszedett szőlő« — panaszkodnak a szegény jobbágyok. Panaszkodnak, sírnak, a puszta életükön kívül semmijük sem marad, de a császáriaknak nem engedelmeskednek. Kém, besúgó egy sem akad közöttük. Levelet, üzenetet nem hajlandók vinni. Inkább vállalnak minden szenvedést, semhogy elárulják az értük harcoló kurucokat.

Nem sokáig zsarolhatja Starhemberg a Bába-menti szegénységet. Bottyán már elég erősnek érzi magát, hogy ellen- támadásba menjen át. Eddig kerülte a nagyobb összecsapásokat. Eszterházy zaklatására, aki elégedetlen Bottyán dunántúli működésével, s azzal vádolja, hogy bújkál az ellenség elől, keményen megfelel: »soha Istennek bála, ellenségem előtt elbújni nem szoktam, sőt gyermekságomtül fogvást ellenség körül forogtam.« De kímélni kell az embert, s »nem akarnám az

66,