Várkonyi Ágnes: Vak Bottyán (1951)
VI. A dunántúli hadjárat
YL A DUNÁNTÚLI HADJÁRAT 1706 őszén áldatlan állapotok uralkodtak a Dunántúlon. Ez a terület soha nem volt a kurucok számára biztonságos vidék, hiszen a nyugati és déli határokon bármikor betörhettek az ellenséges csapatok. A Dunántúlra erőskezű ember kellett, csakhogy Bottyánra akkoriban Érsekújvár és Esztergom vidékén volt szükség, s Rákóczi ideiglenesen az Andrássy-testvérek, István és Pál kormányzására bízta ezt a földet. A két Andrássy nem tudta keményen összefogni a csapatokat, nem ismerte és nem szerette a népet — s így ez nem is volt bizalommal irántuk. Rövid időn belül teljes közigazgatási és katonai anarchia dúlt az egész Dunántúlon. A katonák fegyelmezetlenek, a nép elégedetlen. Ilyen körülmények között természetes, hogy a császáriak újra támadtak. Starhemberg Guidó könnyűszerrel elfoglalta a Rábaközt, kardcsapás nélkül megvette Kapuvárt és az 1705-ben diadalmasan fölszabadított Kőszeg várából a Rábán túlra űzte a kurueokat. Ugyanakkor Heister Hannibál is parancsot kapott, hogy Horvátország felől támadja hátba a kuruc csapatokat. A vezetés rossz volt, sőt nem volt, do Bezerédi Imre és Balogh Ádám, a Bottyán mellett nagyszerű katonákká nevelődött brigadérosok a dunántúli kurucok legderekabb csapataiból összeállított sereggel még szembe tudtak fordulni Heisterrel. November 6-án és 7-én véres harcban verték szét a császári generális hadát. A győr- vári fényes diadalt azonban a tehetetlen Andrássyak nem tudták kiaknázni. Az elért sikerrel eltelve, Sümeg várában részeg tivornyákban töltötték az időt, pedig ha kihasználják a császáriak pánikszerű megfutamodását, akár Bécs aljáig is könnyűszerrel eljuthattak volna. A kedvező hadihelyzetet elszalasztottak s továbbra is a legnagyobb zűrzavar uralkodott itt. 48
