Várkonyi Ágnes: Vak Bottyán (1951)
VI. A dunántúli hadjárat
Ki tündököltetheti hát fel a szabadság halványuló csillagát a Dunántúlon? Ki más mint »Pottyan János uram — lévén ő hegyelme az hadi mesterségbeli híres, nevezetes ember«. »Mert most is írják, hogy bárcsak Bottyán János uram menne által, nagy reménységgel volna azon föld.« A fejedelem látja, hogy az Andrássyak tehetetlensége eiőbb-utóbb az egész szabadságharcra kiható katasztrófához vezethet. A dunántúli helyzetet — ő is tudja — csak egyetlen generálisa mentheti meg: Bottyán János. Csak az öreg katona kemény vasakarata, népszerűsége és nagy hadi tapasztalata teremthet rendet túl a Dunán. Már november 14-én elküldi megbízólevelét Bottyánnak, melyben Dunántúl kormányzójának nevezi ki őt. Határozott utasítást nem ad, csak annyit, hogy menjen át »azon földnek bátorítására« cs ott »igaz hazafiúsága szerint igyekezzék szándékunkat nemzetséiges ügyünk javára előmozdítani«. Bottyán akkor a karvai sánc közelében állomásozott. Nemrég jelentették hírnökei, hogy Starhemberg serege zömével a Csallóközbe jött. Tudta, hogy a császári generális bármikor kicsaphat onnan. Itt is szükség van rá. Egyelőre »ostorként« őrködik Esztergom és Komárom között. Nyugodtan figyeli az események alakulását, nem akarja, hogy elhamarkodott cselekedettel esetleg a császáriaknak kedvezzen, akik közben új támadásra készültek túl a Dunán. Iiákóczi figyelmezteti a dunáníiíli megyéket a veszedelemre, mely »azt a drága s megbecsülhetetlen hajdani kincsünket, édes Hazánk s Nemzetünk irigyelt szép szabadságát« fenyegeti. A fejedelem figyelmeztető levele talán még el sem jutott mindenhová, de a sopronkörnyéki falvak lakossága már tudta, hogy készül valami: Starhemberg Miksa 10 ezer főnyi serege gyülekezett Sopron vármegyében. A Muraközben Pálffy kezd támadni, s gyorsan híre ment annak is, bogy a gyűlölt Rab.utin 12 ezer főből álló serege Budán állomásozik és készül a Dunántúl ellen. A császári seregek közeledtének híre megnövelte a dunántúli várakban állomásozó német őrség önbizalmát, s most újult erővel háborgatják a környék lakosságát, Starhemberg gyülekező serege is kegyetlenkedik a jobbágyokkal. A Sopron-környéki N émetkövesd helységet felégették, lakosságát kardra hányták »Néme’yeket az asszony emberek közül felkötvén gúzsra úgy perzselték.« Dunántúlon mindenki 4 Várkonyi: Vak Bottyán 49
