Várkonyi Ágnes: Vak Bottyán (1951)
II. Hazáért és szabadságért
összeszedtem volt is, éjíszaKának idején hol 20, hol Kevesebb visszaszökött«. Lemondóan írja Koháry Istvánnak: »Ha ma 5Ü van velem, holnap reggel csak tizcd-magammal maradok.« Azt világosan látja, hogy a jobbágyok segítséget várnak, oltalmazó! keresnek, ő pedig még azt hiszi, hogy a császári egyenruhában a nép ügyét szolgálja. »Pátenseket ahova illet, mindenfelé küldöttem, hogy a föld népe el ne rémüljön, mert olíal- mazójuk leszek« — írja. Csakhogy a föld népe nem a bécsi udvar árnyékában keres oltalmat. Mit ér az álnok oltalom, mikor a maga erejét próbálhatja. A dunai vidékek jobbágysága nem is titkolja meggyőződését. »Már ezen a földön« — kezdik a császárnak írt jelentéseket — a labancnak csak a híre is elegendő ahhoz, hogy a parasztember »támadjon«. Mihelyt valaki fegyverhez jut, kurucnak mondja magát, s úttalan utakon keresi Eákóczi táborát. A császári sereg magyar jobbágyokból nagy fáradsággal összefogdosott katonái is csapatostól mennek át a kuruc táborokba. Esztergom vármegye 30 katonája is kuruc lett. Bottyán a máskor olyan határozott katona, most tanácstalanul áll az eseményekkel szemben. Soha nem fordult tanácsért a vezetőkhöz, most állandóan kéri az utasításokat a seregellátásra s a további tennivalókra vonatkozóan. Közben érzi, hogyha ez így megy tovább, ledönthetetlen fal emelkedik közte és a nép között. A környék jobbágysága jól ismerte Bottyánt. Sokszor fordult hozzá ügyes-bajos dolgában, s Bottyán mikor tudott, segített is rajtuk. A régi bizalomnak valami kis szikrája még megmaradt bennük, mert még most is sokan mennek Bottyánhoz, de őt ez még jobban megzavarja. »Én ebben a zűr-zavar időben magamnak is tanácsot adni nem tndok, mert épen az nagy nyughatatlanságban kifáradtam, mivel ennek a földnek nagyobb résznek a népe roámszalad egy-más dolog végett.« A jobbágyok, kik mindig megfogadták Bottyán tanácsait, most nem állnak mellé. Minden magyarnak a kuruc táborban a helye. »Léváig már mind az egész ország kuruc s félő — írja az egyik levelében Bottyán — hogy a Dunán innen való ország is fölzendül és kuruccá lészen.« A nép a kurucok mellé állt, Vak Bottyánnak pedig a nép mellett a helye. A jobbágyság határozott kiállása a kuruc szabadságharc mellett, katonáinak következetes engedetlensége a császári parancsok irá18
