Várkonyi Ágnes: Vak Bottyán (1951)
II. Hazáért és szabadságért
nyílban, s állandó szökésük a kuruc táborokba, meggyőzte Bottyánt. Már túl járt életének delén. Fiatal kora óta állau- dóan harcolt. A törökben látta az ország egyetlen elnyomóját s úgy gondolta, hogy ennek leverése után megváltozik Magyar- ország helyzete. Annál nagyobb volt a csalódása, mikor tapasztalnia kellett, hogy bár a régi ellenséget kiűzték az országból, a bajok csak fokozódnak. Hol harcolhat hát a magyarság új elnyomója ellen, hol szolgálhatja legjobban hazája ügyótT Nem az egyéni sérelmek világították meg előtte a helyes utat. hanem a jobbágyok magatartása mutatta meg, hogy hol kell harcolnia. Még a labancok táborában van, de szíve már a kurucokhoz húz. Nem hajlandó továbbra is császári csapatokat vezetni a fegyverfogó parasztok, a szabadságáért küzdő magyarság ellen. Átmeneteiét azonban gondosan elő kell készíteni, meg kell beszélni. A császári seregekben sok a kém, a besúgó és Bottyánnak egy elejtett szava is elegendő ahhoz, hogy elfogják. Akkor pedig soha nem harcolhat többé a nép elnyomói ellen. Vak Bottyánra pedig nagy szükség van Rákóczi táborában. A sereg lelkes és bátor, de tisztjei képzetlenek, ügyetlen hadvezérek, akiket Rákóczi csak magas származásuk miatt kénytelen-kelletlen nevezett ki a felelősségteljes tábornoki állásokba. Bottyán katonai híre közismert, s Rákóczi még mielőtt átment volna hozzá, kinevezi tábornokává. Bottyánnak tehát vigyáznia kell, ha valóban harcolni akar a szabadságért, Az idő őszre fordult s Bottyán még mindig császári parancsoknak kénytelen engedelmeskedni. A Vác és Komárom közti átkelőhelyek védelmét bízzák rá, de már októberben parancsot kap, hogy kislótszámú csapatával (május óta mindössze 800 lovast és 200 gyalogost sikerült toboroznia) Schlik császári tábornagy seregéhez csatlakozzon, akit a nyár folyamán nevezett ki a császár a magyarországi osztrák haderő főparancsnokává. Attól tartottak ugyanis, hogy az a kevés ember is, akit sikerült Bottyánnak összeszedni, a kuruc területek közelében átszökik a felkelők táborába. Schlik október 25-én kezdett támadást több reguláris ezreddel és dán segédesapatokkal a kurucok ellen. Rövidesen csatlakozott hozzá Forgách Simon tábornok és Bottyán is. Novem- l>er közepén már Zólyomnál voltak, miután kisebb területeket és erősségeket visszafoglaltak a kurucoktól. Ekkor Bercsényi és 2* 1«
