Várkonyi Ágnes: Vak Bottyán (1951)

I. Harcok a török ellen

létéért lakjuk a végeket, fizetés nekünk nem jár« — mondogatták a végvári katonák. Tudták jól, a török hatalom megfojt minden fejlődést, és mélységes elmaradottságba, szegénységbe dönti az országot, »Ha nem harcolunk a török ellen, azt is elveszítjük, ami még miénk Magyarországból« — ez adott értelmet a végvári vitézek nehéz életének,

Bottyán János, a séllyed végvár hadnagya — akit az újvári bátor tette után emeltek hadnagyi rangba — minden erejével és tehetségével harcolt a török ellen. Vállalta a végvári kemény életet. A végvári portyákon hevítette a katona virtus, de még jobban az önzetlen hazaszeretet s a séllyei végvár legjobb, legbátrabb vitézei közé küzdötte fel magát.

Rövidesen eljött annak is az ideje, hogy Bottyán már nem alkalomszerű csetepatékban, hanem nagy ütközetekben mérkőzhetett meg a gyűlölt ellenséggel.

Az a nemtörődömség, amellyel az udvar a török terjeszkedését kezelte, oda vezetett, hogy a szultán 1683-ban hatalmas támadást indított Becs ellen. Becs alól a Habsburgok és szövetségeseik kiverték a törököt. Több évig tartó küzdelem kezdődött meg ezzel. Magyarország területe évekig volt harctér. A lakosság mérhetetlenül sokat szenvedett az ide-oda vonuló fosztogató katonáktól. Élelmezni kellett a garázda csapatokat. Emellett a magyar ^caíonálc bőven kivették részüket a harcból. A legveszélyesebb helyekre, életveszélyes feladatokra mindég magyar csapatokat küldtek. Olcsó volt Bécsnek a magyar katona élete. Nem kímélték a magyar vért. De a magyarság sem kímélt semmi áldozatot, csakhogy megszabaduljon a török önkénytől. Haladásának; volt másfélszázados kerékkötője az oszmán hatalom és remélte, hogy kiverése után elindulhat a felemelkedés útján.

Bottyán János ekkor már 40 esztendős meglett férfi. A háborúba az Esztergom-körüli harcoknál kapcsolódik be. 1683-ban verték ki innen a törököt és feleségével Bottyán ide költözik, ő nz-es&tergoini lovasság parancsnoka. Ibrahim basa rövid idő múlva — 1685-ben — megkísérli visszafoglalni Esztergomot és ostromzárral veszi körül a várat. Bottyán már a török had megjelenésének napján kicsap a várból. Az első rohamnál megsebesül. Sebesülése azonban nem akadályozza őt meg abban, hogy ismét kicsapjon az ellenségre. Közben meg-