Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)

I. rész. Általános ismertetés

85! Műhelyünk öntődé­vel nagyobbodott (64. sz. ábra), szénkészletezésről azonban nem gondoskod­tunk.Elképzelhetetlen volt előttünk, hogy Budapest hatalmas gyáripara köze­lében valaha is készletez­nünk kell a jó dorogi szenet, melynek egyetlen hibája volt, hogy nem tud­tunk soha annyit termelni, amennyi a szükségletet ki­elégítette volna. Tiszti és altiszti ko­lóniánkat a község köz­vetlen folytatásában épí­tettük meg, ugyancsak ide­helyezve 1918-ban 40 ágy­ra kontemplált, s 1922 no­vember 20.-án megnyílt, majd 1929-ben 60 ágyra bővített kórházunkat és ennek közelében a 22 ágyas járványkórházat az apácaiak épülettel (65., 66. ábrák). Istálló-gazdaságunk, a tűzoltó- és mentőállo­mással szintén még a vasút déli oldalára épült, köze­lében 20 kocsislakással (1915), az istálló és fatelep között helyeztük el keret­fűrészünket az asztalos­műhellyel. A munkáskolónia az 1892. évben épült régi kolóniával összefüggően 1916—17 években a vasút északi oldalára került 358 lakással 90 munkásház­ban, valamint 4 tantermes iskolával; a vasút déli oldalára pedig ugyanekkor 7 tiszti lakást, és 20 ház­ban 40 altiszti lakást épí­tettünk (67. ábra). A forradalmi idők alatt a kolónia nagy része üresen állott, a háború végével reméltük annak betelepíthetését az új Reimann-aknához szük­séges vájár munkásokkal, azonban a forradalom 59. ábra. Dorogi új szénosztályozó. 60. ábra. Dorogi élelem- és anyagraktár. 61. ábra. Dorogi fatelep.

Next

/
Oldalképek
Tartalom