Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)

Bevezetés

0

Sokszor hangoztattam, hogy az üzemvezetői korhatárt az esztergomi bányászatban a 40 életévnél többre nem emelném s a vezetőnek elvonulását is addig tartom fontosnak, mielőtt e belső idegfáradtság észrevehetővé válik. Bármennyire nem illik he e megállapítás a mai gazdasági helyzet szülte felfogásba, itt meg kell barátkozni e gondolattal, mert hosszú évtizedek alatt felépített, összegyűjtött társulati és ma már számottevő nemzeti vagyonról van szó.

Mielőtt most az említett — a vízkérdéssel összefüggő — korszakok ismertetéséhez fognék, az esztergomi szénmedence történetét úgy kívántam összeállítani, hogy az egyes községek, illetve széntulajdonosok területén folytatott bányászatot egyenként lássuk kialakulni, fejlődni, esetleg megszűnni, mert eddig is megtörtént ismételten, hogy szóbeli hagyományok, az öregek emlékében élő adatok alapján végeztünk kutatásokat, bányanyitásokat, eredmény nélkül. A jövőben tehát csak úgy vehetjük e hiábavaló munkának elejét, ha — amennyire ez még ma lehetséges — összehordunk községenkint minden régi térképet, leírást s rendszerbe foglalva azokat, rögzítjük a leművelt területek nagyságát, rámutatva a lehetőségekre, melyek e régen leművelt területeken még esetlegesen rendelkezésünkre állanak.

Említettem, hogy az esztergomi bányászat iskolakönyvét szeretném adni e munkával, természetes tehát, hogy nem kímélem magunkat s minden létesítménynél őszinte kritikát mondok hibáink kidomborításával, mert sokszor többet lehet tanulni annak felismeréséből, mit nem szabad tenni, mintha berendezéseink ismertetésénél csak arra helyezzük a hangsúlyt, ami megfelelőnek bizonyult.