Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
II. rész. Vízkérdés
145 elképzelhető egy-egy aknatelep feladása is. A mészkőben hajtott folyosók állandóak, az abban készített vágatok mint reservoirok nem igényelnek semminemű fenntartást, s így csak nagyságuk fokozandó, hogy minden vízbetörés ellen biztos védelmet nyújtsanak, valamint esetleges áramkimaradás esetén is órákig, esetleg napokig elégséges gyűjtőmedencét képezzenek. A mélyebb teleprészek kiaknázása ez új hálózat elkészítése után már könnyű feladat lesz, mert kis magasságokra nagy tömeg vizeket is aránylag könnyű szivattyúkkal tudunk emelni. A szakértők által proponált eljárást, hogy Auguszta-aknát Reimann-akná- val kössük össze, nem tartjuk egyelőre opportunusnak, bármennyire bízunk az eredményben, s bármennyire tisztában vagyunk azzal, hogy a vízkérdést csakis így lehet megoldanunk, mégis inkább választanánk azt a módot, melynél egyelőre üzemben lévő aknáinkat érinteni, s igy veszélyeztetni nem szükséges, hanem először készítjük el a mészkőfolyosót, a szivattyútelepet, s azután fogjuk aknáinkat sorban abba bekapcsolni. Miként láttuk Annavölgyön, már a folyó év programmjába vettük fel a mészkővágat kihajlását és pedig az itteni település szerint a +40 m szintben. A nehézségek már itt mutatkozni fognak, s ha ennek a tervnek végrehajtása sikerül, úgy a —40-ben tervezendő táróhálózat létesítése már könnyebb feladat lesz. Számolunk azzal, hogy aknamélyítés közben fogunk már repedésekre, vetőkre akadni, melyeknek beiszapolása szükséges lesz, mielőtt tovább megyünk, de ezek mind csak feltevések, s eshetőségek, a próba mutatja meg, milyen eredményt érünk el. Annavölgyön Vilmos-akna alapközléje jutott mészkőbe, s minden elő- fúrás dacára állítólag 20 m8 vízmennyiséggel fűlt ki. E körülmény is a legnagyobb óvatosságra int, de mert jövőnk ez egyetlen megoldástól függ, neki kell mennünk, s kitartással, állandó figyelemmel, s vasakarattal kell a tervet végrehajtanunk. Mindeme tárgyalásnál nem emlékeztünk meg soha arról, vájjon mit jelent pénzben mindaz, mit szakértők javasoltak? A Reimann-aknai szivattyúkamra és zsompvágatok építési költsége, szivattyúk, nyomóvezeték, kábelek, szóval a teljes gépi berendezés beszerzési ára s szerelése 40 m8 teljesítmény mellett kereken 600.000 pengő volt, ha tehát Reimann-aknánál csak a szivattyútelep áthelyezését számítom a +0 szintre, az Auguszta-aknai, Tömedék-aknai szivattyútelep együttvéve 1,280.000 pengőbe került volna. Ha azonban a keresztvágat készítése alatt 50 m8 vizet kellett volna emelnünk, annak költsége évenként 1,000.000 pengőt tesz ki, mely költség 8 millió q évi termelés mellett q-ként 15 fillérrel drágította volna termelésünket. A keresztvágatok költségén kívül az egész Reimann-altáró hosszában új vizi tárót kellett volna kiépítenünk, mert a Reimann-altáró csorgája csak 25 m8/perc víz levezetésére volt számítva. Mindezek a nehézségek, de főleg az a körülmény, hogy a két bányavállalat által hosszabb időn át emelt percenkénti 30—40 m8 vízmennyiség a víz- nivót 1 cm-rel sem volt képes lejjebb szállítani, s így a központi víztelenítés gondolata teljesen kilátástalannak látszott, a kerület vízkérdését újból legsötétebb problémává változtatták, az egymás után bekövetkezett vízbetörések pedig egyenesen katasztrofális hatást váltottak ki. Rozlozsnik, Dr. Schréter, Dr. telegdi Roth munkájának ismertetése. A társulatunk igazgatósága által meghívott szakértők vizsgálatával közel összeesik a M. Kir. Földtani Intézet osztálygeológusainak Rozlozsnik Pál, Dr. Schréter Zoltán és telegdi Roth Károly dr.-nak 1919—1920-ban végzett kutatási munkája, melynek eredményét „Az esztergomvidéki szénterület bányaföldtani viszonyai“ címen 1921. évben adta ki a M. Kir. Földtani Intézet az egész kerület bányageológiáját feltüntető térkép kíséretében. A bányászatunk természetadta nehézségeit megértő, az egész vízkérdést felölelő tanulmányról Schmidt: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése. 10
