Schmidt Sándor: Az esztergomi szénmedence bányászatának ismertetése (1932)
II. rész. Vízkérdés
132 össze a csapadékvizet levezető csatornák, repedések, melyből nem tud oly gyorsan elfolyni, s igy bár kétségtelen, hogy minél gyorsabban jut le a csapadékvíz a karsztvíz nívójához, s minél jobban ingadozik az, annál előhaladottabb a karsztosodás, de általában e jelenséget olyan szabálynak felállítani, melyet állandósítani lehetne, nem szabad. A karsztosodás stádiumára való következtetés miatt első megfigyelésünk tehát a talajvíz változása volt. Az elfúlt dorogi Samu-aknában mértük egy éven keresztül a víznivót, s annak változását 5—6 hónappal az esős időszak után tapasztaltuk, de az unduláció 20—30 cm volt csak. E kedvező eredmény sarkalt a további kutatásra, hiszen ebből megnyugvással vettük tudomásul, hogy a karsztosodás vidékünkön igen kezdetleges még. Grund számításai alapján 4'7%-ot kapunk, de föld alatt föltárt mészkövünk metszetei szerint, ha e karsztosodást 2%-nak vesszük fel, minden bizonynyal még igy is túlhaladjuk a valóságot. Mielőtt következtetéseinkben továbbmennénk, a barlangok, repedések keletkezését akarom röviden ismertetni. A barlangok a viz korróziós munkájának eredményei, miután a csapadék az atmoszférából lényeges mennyiségű szénsavat vesz fel. E szénsavtartalom segíti elő a víznek oldóképességét (a CaC03, H20 és C02 kalciumbikarbonátot képez), mert míg a tiszta víz 1:1000-hez képes mészkövet oldani, addig a szénsavas víz ennek tízszeresét oldja fel, 1 liter karsztvíz általában 0‘25 gramm mészkövet tartalmaz oldva. Ha már most néhány példát sorolunk fel, látjuk, mily hatalmas az a munka, mit a víz korróziójával végezni képes. A Trieszttől északnyugatra fakadó Timavo folyó pl. 26 m3 másodpercenkénti víztömegével a krajnai Karsztvidékből évenként 210 millió kg mészkövet old ki, vagyis évenként 80.000 m8-rel növeli e vidék barlangjait. Németország legnagyobb forrása a Jurában fakadó Aach folyó másodpercenkénti 7 m3 vizével évenként 55 millió kg mészkövet old ki, vagyis 21.000 m8 üreget létesít évente. E barlangképződésnek előfeltétele természetesen, hogy a mészkőben meglegyenek azok a repedések, hasadékok, melyek a viz behatolását lehetővé teszik, s azt a mészkőben keringeni engedik. A mészkő repedéseinek, hasadékainak keletkezése kétféle, éspedig az okot részben magában a kőzetben kell, hogy keressük és az igy keletkezett hasadékok endogén eredetűek, avagy a kőzeten kívülálló (exogén) erők hozták azokat létre. A mészkő endogén repedései Walter v. Knebel szerint az ú. n. száraz hasadékok, melyek az üledékes kőzet volumen kisebbedésekor állottak elő, mikor a kőzet eredeti víztartalmát elvesztette. Bányáinkban sok példáját látjuk e hasadékoknak, melyeknek fala mészpátkristályokkal van kirakva. A legszebbet a Magyar Általános Kőszénbánya R.-T. dorogi Ágnes-aknájában figyelhetjük meg. E száraz hasadékok azonban korántsem azok, melyek kiterjedtebb barlangképzésre alkalmasak lennének. A repedezettség ugyancsak endogén okozójának tekintik a dolomitoso- dást. Számos dolomithegységnél nagy valószínűséggel már kimutatták, hogy mészkőből magnéziatartalmú vizek beszűremlésével változtak át. E dolomito- sodás a volumennek lényeges kisebbedésével jár, mert míg a mészkő fajsúlya 2'7, addig a dolomité 2’9, s így a mészkőnek volumenje 7%-ával kell kiseb- bedjék, mely volumencsökkenés részben repedések keletkezésével jár, részben a kőzet likacsos lesz, ami természetesen a víz későbbi korróziós munkáját lényegesen elősegíti. Á mi alaphegységünket képező mészkövünk szintén nem tiszta CaC03, a magnéziumtartalom bár változó, de lényeges, s így ennek a folyamatnak is szerep jut. Sokkal fontosabb azonban a repedések, hasadékok keletkezésénél az exogén ok, a hegynyomás.
