Récsei Vikor: Az esztergomi Szent Lőrincz-templom maradványai (1893)

Előszó

ELŐSZÓ.

Esztergomnak egyik büszkesége, az országos hirü tudós Knauz Nándor püspök egy fiatalabbkori munkájában lelkesen mondja:

«Nagy fényes története van hazánknak. Annyi a név, melyre büszkék lehetünk; annyi a hely, mely fényes emlékeket köt magához, melynek csak nevére is lelkesülten feldobog minden magyar kebel . . .

De mind e helyek között első helyen áll Esztergom.

Esztergom hazánknak messze kezdetétől fénypontja . . .

Igen, fénypontja; mert mindazt, mit egyes városaink, helyeink külön büszkeségük gyanánt tudnak felmutatni; azt Esztergom mind önmagában egyesitve bírja.

Ha büszke Visegrád, ha büszke Buda királyaink székhelyéről: Esztergom is büszke lehet, mert kik e királyok sorát megkezdők, Esztergomban bírtak palotával.

Ha büszke Székes-Fehérvár királyaink koronáztatásáról: Esztergom még büszkébb lehet; mert itt koronáztatott meg hazánk legelső, legnagyobb királya, sz. István.

Ha büszke Székes-Fehérvár királyaink temetkezési helyére: Esztergom is büszke lehet, mert egyik nagy reményekkel kecsegtető ifjú királyunk III. István, s hazánk második alkotója, IV. Béla, Esztergom földjébe tevék örök nyugalomra (az első méreg által, a másik országos gondok által felemésztett) tagjaikat.

E nevezetes események nemcsak örökre megalapiták Esztergom hírnevét; hanem azt első rangú, sőt hosszú időn át legelső városává tevék hazánknak.

Másfél század igy múlt el hir és dicsőség, fény és gazdagság között boldogan . . .