Prokopp Mária: Az esztergomi várkápolna gótikus falképeinek stílusvizsgálata (1973)
S bár így is csak az egykori ábrázolás, töredékét ismerjük mégis úgy gondoljuk, hogy ezek alapján is jellemezhetjük, mesterünk képszerkesztési elvét. A kevés szereplő nagyvonalúan megmintázott tiszta formái szilárd mértani rendben és hangsúlyozott elhelyezésben jelennek meg. A piramis-kompozíció csúcsát a feltámadt Krisztus alakja képezi, míg alapját a perspektivikusan, a kép-síkkal párhuzamosan elhelyezett szarkofág és az előtte levő mezőny alkotja. Az előtér már önmagában is a jelenet térbeliségére utal. A tér mélységét méginkább hangsúlyozza a kompozíció jobb oldalát lezáró, a szarkofág előtt ülő alvó őr. A szembenézetben, rövidülésben ábrázolt katona önmagában is zárt kompozíciós egységet alkot. A kissé balra hajló fej- és testtartása azonban, amelyet finoman ismétel a bal alsó kar a nyújtott újakkal, a főalak, Krisztus felé irányítja figyelmünket. A katona sisakja felett és Krisztus, ruharedői által meghatározott, alakja mögött a ferdén elhelyezett szarkofágfedél ugyancsak a jelenet térhatását fokozza. A piramiskompozíció bal oldalát az újonnan előkerült alvó katona alakja zárja le, aki a szarkofág másik végénél kissé jobbra fordulva jelenik meg. Az alvó őrök alakjait szemlélve a kora-trecento legszebb ülő és ülve alvó ábrázolásai jutnak eszünkbe az assisi S. Francesco felsőtemplom Szent Ferenc sorozatából vagy a pádovai Aréna-kápolnából. Ezek azonban a tömegesség, a szobrászati plasztici- tás érdekében többé-kevésbé oldalra fordulva jelennek meg. Az esztergomi kompozíció jobb oldalán megjelenő katonához hasonló elhelyezésű, frontálisan ábrázolt Giotto-figurák— Szt. József a padovai Jézus születése jelenetben, a Lábmosás középső apostolalakja, vagy a Feltámadás egyik alvó őre stb. — szobrász i keménysége alapvetően más művészi megoldást mutat. A plaszti- citást itt a rövidülésben ábrázolt formák körvonalainak vonalritmusa és a felületek festői színhatása adja. Amb- rogio Lorenzetti Vico l’Abate-i Madonnájának ábrázolási elvével érzünk bizonyos rokonságot. A feltámadás-jelenet kompozíciójával kapcsolatban tett megállapításainkat, vagyis hogy monumentális igénnyel, kristálytiszta, mértani elvek alapján építi fel mesterünk a képet, a további töredékek vizsgálata alapján általános érvényűnek érezzük. A Krisztus mennybemenetele jelenet részét képező felfelé tekintő apostolok csoportja, pontosabban csak a fejeket ábrázoló töredékek (io. kép), az alakok levegős io. Apostolfejek a Jézus mennybemenetele jelenetből, Esztergom elhelyezését mutatják. A hat férfi nem szorosan elhelyezett párokban jelenik meg mint például az Aréna-kápolnában. Csoportunk idegen a Duccio-iskola italo-bizánci hagyományokat követő, a térbeliségre kevesebb figyelmet fordító zsúfoltságától is. Az ikonográfiái tanulmányunkban bemutatott, a XIV. század második felében készült Niccolo di Pietro Gerini mozgalmas kompozíciójánál azonban statikusabb, egyszerűbb, lényegreszorítkozóbb megoldást mutatnak töredékeink. Az alakok 4 -| 2 elrendezése egymás mögött a kompozíció kiterjedését fokozza, s ezzel az elbeszélő, a lírai jelleget hangsúlyozza, ami a háromnegyed profilban ábrázolt szelíden csodálkozó tekintetekből egyébként is leolvasható. A második sorban elhelyezett két apostolfej átfedés nélküli, teljes bemutatása a két sor közti távolságot és ezáltal szintén a térbeliséget jelzi. A csoport monumentális összhatását fokozza a csúcsíves záródású falsík konzolsoros és sávos keretdíszével való szoros kapcsolata. A keret, ill. a falsík íves vonala, a két-két egymás felett és egymás között elhelyezett fej, pontosabban a felfelé néző tekintetek irányát is hangsúlyozza. E csendes, lírai kompozícióban a gesztusok bizonyára nem játszottak fontos szerepet, amint erre csupán az egyik apostol fejénél előtűnő kézmozdulat utal. Az első sor második apostola bal kezét tartja a jobbról jövő fény ellen — nyújtott ujjaival jobb halántékát érinti. E szokatlanul merész, átlós karmozdu- lat, amelyből ma csak a rövidülésben ábrázolt kézfejet látjuk az előtte álló figura mögül feltűnni, ugyancsak az alakok plaszticitását és a jelenet térhatását szolgálja a vonal és a szín eszközével. Az ábrázolás térbeliségére utaló fentemlített megoldásokat finoman hangsúlyozza a keretmotívum perspektivikus konzol-sora. A fenti apostol-csoport szigorú rendjét követi a két, ugyancsak felfelé tekintő, angyalfejet ábrázoló töredékünk (11. kép). A Jézus elfogatása jelenet két fennmaradt töredéke (12—13. kép) is a feltámadáshoz hasonló nagyvonalúan ii. Angyalfej, falképtöredék az esztergomi várkápolnából i2.Júdás csókja, falképtöredék az esztergomi várkápolnából 192
