Prokopp Mária: Az esztergomi várkápolna gótikus falképeinek stílusvizsgálata (1973)
íj. Péter levágja Málkus fülét, — a Jézus elfogatása jelenet részlete, Esztergom 14. Jézus siratása, falképtöredék az esztergomi várkápolnából felépített, lényegre szorítkozó piramis-kompozícióra enged következtetni: Az árulók Júdással az élen jobbról közelednek Jézushoz, aki azonban tekintetével — s valószínűleg kézmozdulatával is — Péter apostol felé fordul, aki a kép bal oldalán éppen a főpap szolgájának, Malkus- nak, vágja le fülét. A kompozíció tartalmi és formai középpontját Júdás áruló csókja képezte. A 12. képen látható töredékünk szerint az éles profilban ábrázolt Júdás és a 3/4 profilban megjelenő és éppen az ellenkező irányba tekintő Krisztus-arc között semmi tartalmi kapcsolat sincs. A Krisztus-fej formailag a feltámadt Krisztus-fejjel rokon, annak mintegy tükörképe. Az arc hűvös nyugalma az erkölcsi fölény kifejezője. A szenvedélytől mentes, lírai tekintet szellemi rokonait Ambrogio Dorenzetti klasszikus nyugalmú alakjai között véljük feltalálni. Péter kést markoló kezében sincs szenvedélyes düh. mint Giottonál, de ugyanakkor e markoló mozdulat erőteljesnek és plasztikusnak hat Duccio simogatóan gyengéd mozdulata mellett. A Krisztus siratása ábrázolás fókuszpontját az édesanya és a halott fia arcának fájdalmas összesimulása képezte, Duccio és Pietro Dorenzetti kompozícióját követve. Az arcok háromnegyed profilban jelennek meg, hogy a mély lírai érzelmek minél inkább kifejezésre jussanak. Giotto heves drámaiságától távol áll mesterünk érzésvilága. E kompozíciónál is kevés számú szereplőt tételezünk fel, a csendes lírai felfogásnak megfelelően. Az egyik sirató Krisztus feje felé hajolt, amint dicsfényének töredéke 14. képünkön ezt mutatja. A Mária koronázása jelenet két töredéke (15. kép) a trecento festészetben gyakori kompozícióra mutat. Krisztus éppen Mária fejére helyezi a koronát, aki vele azonos szinten, közös trónuson ül. Az egyik töredékünkön Krisztus profilban ábrázolt koronával díszített fejének felső részét látjuk csúcsíves tróntámla részletével. A másik töredék a háromnegyed profilban ábrázolt, balra, kissé lefelé hajló Mária arcából a jobb szemet és az orr egy részét mutatja, míg Krisztus mindkét karjával balról Mária feje fölé nyúl. Ma már csak a kar töredéke, a szűk ruhaujjat viselő alsókar egy része látszik a csuklóval és a kézfővel. Mária dicsfénye és Krisztus karja között a trónkárpit mustrái tűnnek elő. A töredékek arányaiból arra következtetünk, hogy legfeljebb egy-egy kísérő alak, feltehetően egy-egy éneklő vagy zenélő angyal tartozhatott a jelenethez. Esztergomban Mária Krisztus baloldalán ül, és ezzel a trecento ikonográfiái gyakorlatának ritkább, de nem ismeretlen megoldásához kapcsolódik, amint erre korábbi tanulmányunkban utaltunk. A szentély freskódíszéből — a fal alsó részét borító dekoratív festésen kívül — csupán a Majestas Domini ábrázolás (16 kép) két töredéke maradt fenn. A szentély falképeinek szerkezeti elrendezését ezek alapján ma már nem tudjuk rekonstruálni. Az ikonográfiái program szerint az itt megjelenő négy apostol formai megjelenítésére vonatkozólag semmi támpontunk sincsen. 15. A Mária koronázása jelenet két falképtöredéke, Esztergom Az esztergomi freskók kompozícióinak elemzése után a részletek formamegoldását és a színkezelést tegyük vizsgálódásunk tárgyává, hogy mesterünk stílusát minél sokoldalúbban jellemezhessük. A részletek: az arc, a haj és szakáll, a ruházat és a kezek líraian érzékeny, lényegre szorítkozóan zárt és egyszerű megfogalmazása az alakok és a kompozíciók egészének jellemvonásait hangsúlyoz193
