Prokopp Mária: Az esztergomi várkápolna gótikus falképeinek stílusvizsgálata (1973)
4- Díszítőfestés a nápolyi S. Domenico Cappella Brancaccio- ban. XIV. sz. eleje 5. Részlet aszentély konzolsoros díszítő festéséről az elpusztult figurális ábrázolás alatt az esztergomi várkápolnában. zolok azonban a fent említetteknél egyszerűbb kialakításúak, a profilokat tagolatlan egyenesek képzik. Az ábrázolás térhatását és ezzel együtt az egész falfelület plasz- ticitását fokozza, a térben ábrázolt konzol-lábazat megjelenése. A figurális kompozíciókat tartó és lezáró konzolos motívumok ilyen eltérő forma-megoldása, amely nem tartozik az itáliai trecento gyakori megoldásai közé, mesterünk gazdag forma-kincsére utal. A várkápolna dekoratív festéséhez tartozik az ülőfülkék ívmezejét kitöltő és az apostol-mellképeket keretező márványinkrusztációra emlékeztető geometrikus jellegű díszítés, amely körívvel és egyenessel különböző színárnyalatú, vörös márványt imitáló felületeket határol (6. kép). A padovai Aréna-kápolna figurális jeleneteit elválasztó függőleges sávok jutnak eszünkbe — a trecento számos hasonló díszítőfestése közül —, ahol a ta6. Részlet az esztergomi várkápolna nyugati faláról goltabb vonalvezetés világosabban utal a márványinkrusztációra. A karélyos keretbe foglalt mellképek ott a díszítő-sáv szerves részei. Esztergomban e motívum sajátosan önálló alkalmazásával találkozunk. Az adott építészeti keretekbe, az ülőfülkék félköríves záródásába illeszkedő, különálló vonalkompozíciókra bontja mesterünk az eredetileg szalagmotivumot. A geometrikus vonalkompozíció mint a figurális ábrázolás dekoratív keretezése jelenik meg, s nem attól függetlenül mint például az Aréna-kápolnában. A keret-motívumok még a kápolna nyugati falán, ahol nincsenek ülőfülkék, ott sem kapcsolódnak egymáshoz, mint a trecento festészet számos példáján, így az esztergomihoz hasonló elhelyezésű mellkép-somál is a Firenze melletti Antella: Szt. Katalin-kápolnában. Mindennek magyarázatát abban látjuk, hogy mesterünk átérezte az apostol-mellké- peknek a kápolna ikonográfiái programjában betöltött hangsúlyos szerepét, és ezért alakította ki azok önálló képi egységét. Az egyéni és nagyvonalú megoldás ugyancsak mesterünk formaérzékét dicséri. A kápolna dekoratív festéséhez tartozott, a fentiek mellett, a csillagos eget jelző kék boltozati festés, amelynek maradványai ma az 1934—-38-ban rekonstruált boltozaton láthatók. A figurális ábrázolások semleges, egyszínű — többnyire bordó vagy kék — háttér előtt jelennek meg. Építészeti vagy tájképi környezetre utaló töredéket nem ismerünk az esztergomi várkápolna freskómaradványai között. Ebből, bár kissé merészen, arra következtetünk, hogy ezek alárendelt szerepet játszottak az ábrázolásokban. Mesterünk kompozíciós készségére az apostol- mellképeknek a karélyos keretekbe való elhelyezéséből, majd az egyetlen in situ látható töredékes kompozícióból — a feltámadás jelenetéből •— és a többi figurális freskótöredékből következtethetünk. Azapostol-mellképek könnyed biztonsággal jelennek meg a karélyos keretekben. A zárt formát, egyenlő oldalú háromszöget képező mellképek elhelyezése az adott keretben, a trecento 190
