Prokopp Mária: Az esztergomi várkápolna gótikus falképeinek stílusvizsgálata (1973)
21. Freskótöredék az esztergomi várkápolnából apostol-mellképek ma a legkopottabb ábrázolások közé tartóznak, a ruházat fennmaradt alapszínei azonban a fenti megállapításunkat támasztják alá. A déli fal szentély-felőli apostola halványpiros ruhát és világoszöld köpenyt visel, a nyugati fal második mellképe sárga ruha felett bordó köpenyt hord, míg az északi falon az idős szakállas apostol éppen fordítva, bordó ruhában és sárga köpenyben jelenik meg. Ugyanezen az északi falon a fiatal apostol köpeny nélkül, piros ruhában látható. — Mesterünk színkezeléséről szólva nem hagyhatjuk figyelmen kívül a szentélyfal alsó részén végigfutott konzol22 Részlet a nápolyi Castelnuovo Capelia Palatina ablak- bélletének freskódíszéből (Maso) soros dekoratív festést, amelynek gazdagon árnyékolt lila színezése a sienai kora-trecento festett architektúráit juttatják eszünkbe. Az esztergomi várkápolna falképeinek fenti stílusvizsgálata meggyőzően bizonyítja, hogy ábrázolásaink a trecento első felének formafeífogását képviselik. Ismételten és nyomatékosan elutasítjuk a Niccolö di Tommaso attribuciót. A Gerevieli Tibor által említett karélyos keretekbe foglalt mellképek (22. kép) a nápolyi Castelnuovo Cappella Palatina gótikus ablakainak keskeny rézsűjében, amelyeket az ríjabb kutatás egyértelműen Giotto-tanítványoknak, főképpen Mason-nak tulajdonít, csak korban kapcsolódnak az esztergomi várkápolna falképeihez. Mindkét sorozat a trecento második negyedének felfogását tükrözi. A nápolyi képek keményen met23. ,,SecondoMaestro di S. Zeno": Rafael angyal, falkép, Verona, S. Zeno szett, éles vonásai a Giotto-iskola plaszticitását idézik az esztergomi képek oldottabb, lágy ritmusú vonalvezetésével szemben. 1969-ben, a XXII. Nemzetközi Művészettörténeti Kongresszuson tartott rövid előadásomban az esztergomi várkápolna gótikus falképeinek mestere után kutatva a veronai „Secondo Maestro di S. Zeno” elnevezésű festőt idéztem (23. kép) [30]. Most azonban — a bevezetőben említett az 1970-ben befejezett korszerű restaurálás után, amely jelen stílusvizsgálatunkat lehetővé tette, — úgy érezzük, hogy mesterünk, bár kétségtelenül sok rokon vonást mutat a veronai mesterrel, — például a kissé oldalrahajtott fej lírai típusa — mégis inkább csak az azonos kor — a XIV. század második negyede — kapcsolja őket egymáshoz. A veronai mester a rokon vonások mellett ugyanis alapvető felfogásbeli különbséget is mutat, amely például a ruházat megmintázásában is kifejezésre jut. A testrefeszülő ruha giotteszk hagyományokat követő plasztikus igényű ábrázolása a nagy 196
