Prokopp Mária: Az esztergomi várkápolna gótikus falképeinek stílusvizsgálata (1973)
firenzei mester közvetlen hatására utal. A „Secondo Maestro di S. Zeno” az olasz trecento helyi iskoláinak jellegzetes képviselője, aki a nagy mesterek stílusát sajátosan — bár kissé provinciálisán — egyesíti a helyi hagyományokkal [31]. Az esztergomi ábrázolások a veronai mesterrel szemben nélkülöznek minden giotteszk elemet. Élénk színhatásra és finom vonalritmusra épülnek. A plaszticitás itt másodlagos tényező. A lendületes vonalvezetés, amely a szem Íves vonalától kezdve a haj és szakáll finom ritmusú hullámain át az alakok és a kompozíciók egészére jellemző, az esztergomi falképek egyik legszembetűnőbb vonása. A dekoratív vonal és a színkezelés a bizánci hagyományt legtovább őrző sienai trecento festészet jellemzője. A sienai trecento-iskola hatása pedig a század második negyedétől kezdve többé-kevésbé egész Itáliában, különösen Nápolyban, Umbriában, de Firenzében és Milánóban, vagy Bolognában is (Vitale da Bologna), sőt Avi- gnonon keresztül egész Európára kiterjeszti hatását. Az oly sok azonos jelzővel illethető sienai trecento azonban korántsem homogén, különösen a század első felében nem. Simone Martini és a Borenzetti-k képviselik ekkor a két legfontosabb sienai stílusirányzatot, amelyen belül még mindig oly stíluskülönbségek feszülnek, mint Pietro és Ambrogio Borenzetti művészete. Az esztergomi képeket, amelyekre a fenti elemzések szerint a sienai trecento legfontosabb sajátosságai jellemzőek, mégsem hozhatjuk egyik sienai mesterrel sem konkrét kapcsolatba. Ambrogio Borenzetti, akit többször idéztünk, messze túlmutat korán. Az esztergomi képek pedig az említett protoreneszánsz jellemvonások ellenére is teljesen gótikusak. Az egyes részletek formai megoldásában azonban kétségtelenül érezzük a nagy mester, Ambrogio Borenzetti, hatását. így a szem íves vonalában, a száj, a kezek megmintázásában, sőt ezen túlmenően, az ábrázolások összefogott, szűkszavúan egyszerű és lírai felfogása is Ambrogio művészetével rokon törekvésekre vall. Vitale da Bologna művészetével ugyancsak sok kapcsolatot fedeztünk fel az esztergomi falképek elemzése során, amelyet a mindkét mesterre jellemző sineai hatásnak tulajdonítunk. Vitale művészetének másik fontos összetevője a francia gótika olykor túlfinomultan kecses vonalvezetése azonban az esztergomi várkápolna mesterétől idegen irányban alakította Vitale stílusát. így ha az esztergomi falképek konkrét analógiáit nem is tudtuk felfedezni — vizsgálódásaink során — az itáliai trecento sokarcú világában — hiszen ennek emlékanyaga is meglehetősen foghíjas —, mesterünk művészetének gyökerét kétségtelenül Toszkánában találjuk, Ambrogio Borenzetti korában. Mesterünkre, éppúgy mint számos toszkán, főképpen firenzei kortárs művészre a XIV. század második negyedében, erős hatással volt Ambrogio Borenzetti művészete, amely Giotto és a korai sineaiak művészetét sajátosan fejlesztette tovább, és ezáltal a firenzei quattrocento nagy úttörői számára készítette elő az utat. Mesterünk, aki vérbeli gótikus művész, ha Ambrogio korát megelőző újszerűségével nem is versenyezhet, a toszkán trecento számos, jeles névtelen művésze között előkelő helyet foglal el. Az Alpokon túl, Közép-Európában, az esztergomi falképek képviselik az olasz trecento festészet legkorábbi és legtisztább megjelenését. Az esztergomi várkápolnának a toszkán trecentohoz kapcsolódó freskó-sora azonban nem volt elszigetelt jelenség az Anjou-kori Magyarországon, amint ezt az egykorú művészeti központok pusztulása ellenére is a váradi (Oradea) püspöki székesegyház egyetlen fennmaradt freskótöredéke — Szent püspök feje (Esztergom, Keresztény Múzeum) — meggyőzően bizonyítja. E képnek az esztergomi falképektől eltérő, keményebb megmintázása közvetlenebbül kapcsolódik a firenzei trecento második generációjához[32]. Esztergomban és Váradon tehát a toszkán-trecento két különböző iskolázottságú művésze dolgozik egyidőben, a század 40-es éveiben. S ha figyelembe vesszük a középkori Magyarország legkülönbözőbb részéről ismert olasz ihletettségű — bár gyakran igen provinciális — gótikus falképeket, akkor meggyőződhetünk, hogy az elpusztult királyi, főúri és egyházi központokban az olasz trecento szerves részét képező sokrétű, kvalitásos művészeti tevékenység folyt a XIV. században, amely az ország egész területén éreztette hatását. Prokopp Mária JEGYZETEK 1 Knauz, F.: Monumenta Ecclesiae Strigoniensis. Tom. 2. Esztergom, 1882. 548 — 551. 2 Fór A.: II. Tamás mester esztergomi érsek. Budapest, 1889. (Szt. István Társulat Almanach). 3 Schmitth, N.: Archiepiscopi Strigonienses. Tyrnaviae, 1758. I. 170. 4 Dedek, L.: Monumenta Ecclesiae Strigoniensis. Tom. III. Esztergom, 1924. X—XIV. Pór A.: Boleszló herceg, esztergomi érsek. Az Esztergom- vidéki Régészeti és Történeti Társulat harmadik évkönyve. Esztergom, 1900. 3-45. 5 Dedek, L.: i.m. tom. III., XIV-XVII. Pór A.: Adatok a bolognai és padovai jogegyetemen a XIV. században tanult magyarokról. Századok, 1897. 775 —776. Veress E.: Olasz egyetemeken járt magyarországi tanulók anyakönyve és iratai 1221—1864. Bp. 1941. 19. 6 Chronicon Budense in: Domanovszky, A.: Chronici Hungarici compositio saeeuli XIV. Bp. 1937. 501. Dedek, L.: i.m. Tom. III. XVII — XXII. Pór A.: Csanád érsek. Magyarország vármegyéi és városai. Bp. é.n. 234 — 256. 7 ,,De archiepiscopo Chanadino. Eodem anno dominus Chana- dinus episcopus Agriensis, filius comitis Thome filii Pangaracii de Telekd de genere Chanad, egregius doctor in iure, múltúm activus ac astutus in omnibus suis factis per pápám Iohannem XX-m Il-m divina providentia archiepiscopus Strigoniensis ereatur. Qui mox sanctuarium Adalberti gloriosi martiris cathedralis sue ecclesie fundi tus eversum et totaliter demolitum sectis lapidibus et dolatis ac curiosis celaturis, columpnis, duris basibus et epistiliis mirifice fabricatis arte lathomica et cum gloriosa testitudine inchoavit ac inchoatum opus cum fenestris vitreis decorando et exterius propug- nacula faciendo, necnon totam ecclesiam tegendo celeriter et feliciter consumpmavit. Nam et eandem ecclesiam tabulis deauratis, calicibus peroptimis et omamentis pretiosis ac aliis utensilibus ecclesiarum super omnes sous predecessores magnifice et habundantius opimavit et uberius fecundavit. Menia etiam et turres castri, que pre nimia vetustate et ex negligentia suorum predecessorum fere approximabant mine, fecit totaliter renovari, turres destructas erigere, tegere et omnia studuit curiosius meliorari. Nam et alias turres in robur castri quamplures altas et solidissimas edificavit, inter quas unam arcem in debiliori parte castri tam fortém et altam fieri procuravit, ut omnibus aliis turribus preemineret, quam cum solario et meniano roborans, ut omnium intuentium apparet occulis, mirabi- liter venustavit. Et licet castrum esset inexpugnabile et firmum propter multiplicitatem turrium, ut superios est premissum, tarnen alio muro solido et forti usque ad Danubium circumvallando firmius roboravit. Palatium etiam archiepiscopale ab antiquo desertum et inhabitabile fecit summo studio restaurarc et duas capellas de latere palatii consurgentes fecit edificare omnium occulis gratiosas. Insuper civitatem Castro annexam firmám edificavit et validam, quam menibus solidissimis et turribus firmissimis premunivit, quam etiam Nemeutvaras censuit appellare. In qua quidem civitate plures ecclesias fecit constmere, quibus debita necessaria largiter condonavit ...” in: Szentpétery, E.: Scriptores Rerum Hungaricamm I. Budapest, 1937. Domanovszky, A.: Chronici Hungarici Compositio saeeuli XIV. p. 492 — 493, annot.+ 8 Padova, Biblioteca del Duomo, Ms. A-24, A-25. Gerevich Lászlóné: Vásári Miklós két kódexe. Művészettörténeti Értesítő, 1957 (VI), 133-137. 9 Pór A.: Vásári Miklós érsek. Magyarország vármegyéi és városai, Bp. é.n. 256 — 269. Pór A.: A négy Miklós. Századok, 1902. 605—612. 10 Pór A.: Készéi Miklós, Bp. 1904. 10 a, Pór A.: Telegdi III. Tamás esztergomi érsek (Magyarország vármegyéi és városai. Esztergom vm. Budapest, é.n. 286 — 289.) 11 Fejér, G.: Codex Diplomaticus, IX/V. 310. Pór A.: Demeter bíboros, esztergomi érsek. Az Esztergom-vidéki Régészeti és Történeti Társulat II. Évkönyve. Esztergom, 1898. 12 Prokopp, M.: Pitture-murali del XIV secolo nella cappella del castello di B)sztergom, I. Problemi iconografici. Acta Históriáé Artium XIII/4. (1967. Bp.). 273 — 312. — Az esztergomi várkápolna XIV. századi freskói. Művészet- történeti Értesítő 1966. 2. sz. 73 — 88. 'xtí^ 197
