Prokopp Mária: Az esztergomi várkápolna gótikus falképeinek stílusvizsgálata (1973)
Niccolő di Ser Sozzo Tegliacci Mária mennybevitele című miniatúráján (1332, Siena, Városi levéltár) is hasonló angyalábrázolásokkal találkozunk, vagy például Vitale da Bologna mezzarattai Nativitá freskóján (Ma: Bologna, Pinacoteca Nazionale-ban) (20. kép). Az esztergomi arcok enyhén ívelő szemvonala ugyancsak eltér a Giotto-iskola élesen metszett, mandulanyílású szem-ábrázolásától éppúgy, mint Simone Martini kes- keny-nyílású szemétől. Az esztergomi szemábrázolást Ambrogio Forenzetti ugyancsak mandulavágású, finoman ívelő vonalával és közvetlen, meleg tekintetével érezzük rokonnak. A szemöldök vonala és az idősebb apostolok bozontosabb szemöldöke, a festőiség mellett, a trecento első felének már többször hangsúlyozott természetességére utal. A jellemábrázolás legfontosabb eszköze az arc mellett a kéz, amely egyúttal a művészi kvalitás egyik értékmérője. Mesterünk halk szavú líraiságának és közvetlen egyéniségének megfelelően a kézmozdulatokat is természetes egyszerűség jellemzi. A kompozíciók elemzése során említettük, hogy a heves gesztusok idegenek mesterünktől. A fegyelmezett kézmozdulatok a zárt kompozíció szerves részéi. Az apostol-mellképek könyvettartó kézmozdulatai bár a trecento egyik leggyakoribb ábrázolási típusát követik, művészi megjelenítésük azok legszebb megoldásai közé tartoznak. A lágy festőiséggel kialakított kezek az ábrázolások lírai jellegét hangsúlyozzák. Ugyanakkor távol állnak Duccio bizantinizáló kézmozdulataitól, vagy Simone Martini táblaképeinek vékony, hosszú idegérzékeny ujjaitól. Az esztergomi kezek zömö- kebbek, összefogottabbak ezeknél. A szorító mozdulatok, mint Péter kést markoló keze, vagy a feltámadó Krisztus zászlórudat tartó keze valóban erőteljesek, ha nem is oly keményen plasztikusak, mint Giotto és tanítványainak ábrázolásain látjuk. Még Ambrogio Lorenzetti kézábrázolásai is erőteljesnek tűnnek az esztergomiak mellett. Formailag a legtöbb hasonlóságot Vitale da Bologna lágyan megmintázott festői kézábrázolásaival érzünk. Az alakok ruházata ismét mesterünk monumentális egyszerűségét és ugyanakkor halk dekorativitását jelzi. A díszítésnélküli tunikát és a ráboruló köpenyt kevés, festőién árnyékolt, lendületes vonalvezetésű redőzet teszi elevenné. Az esztergomi ábrázolások egyik jellegzetes sajátossága a plasztikusan megmintázott és a vako- latba-karcolt sugarakkal díszített dicsfény. A sugaras dicsfény a dugento-végi római falfestészet nyomán jelenik meg Assisiben és ezen keresztül egész Itáliában, s igy elsősorban Firenzében és Nápolyban, Umbriában és Romagnaban. — Az esztergomi dicsfényekhez hasonló megoldásokkal az Assisi S. Francesco felső-templomának újtestamentumi jelenetem, vagy a nápolyi S. Forenzo Maggiore Montano Arezzonak tulajdonított 1300 körül készült erős assisi-i hatást mutató freskóin, például a Nativitá jelenetben találkozunk. Giotto dicsfényei általában szélesebbek, a sugarak sűrűbbek, s a plasztikus hatás érdekében gyakran követik a fej mozdulatát (Padova, Cap. Arena). A| sienaiak jobban kedvelik a mustrás dicsfényt, amely Firenzében is, főképpen Bemardo Dadditól kezdve, egyre általánosabbá válik. Végül szólnunk kell az esztergomi falképek színeiről, illetve mesterünk színkezeléséről. — Tudjuk, hogy falképeink felső secco-rétegei, amelyek a modellálást, a mester legegyénibb, végső ecsetvonásait tartalmazták, többé-kevésbé lekoptak. A különálló falképtöredékek, amelyek kevesebbet szenvedtek az idő folyamán, hívebben mutatják mesterünk ecsetkezelését. A formák lágyságát és elevenségét, amelyet az érzékeny körvonalak finom ritmusa övez, a meleg színek halk fényhatásai fokozzák. Jól mutatja ezt például a felületi festést talán legépebben megőrző férfiszentet ábrázoló töredékünk, ahol az arc elevenségét a pirosak és sárgák, a szőke szakáll impresszionisztikusan friss festőisége növeli. (21. kép). A ruházatok egykori eleven színhatására leginkább az apostol-mellképek felett, az esztergomi kápolna oldalfalain latható, ruharedőket ábrázoló — az 1970. évi restauráláskor letisztított — freskótöredékek alapján következtetünk. Ezek okkerjai, fehérei és halványpirosai mesterünk világos, meleg színeket kedvelő palettájára utalnak. Az 19. Apostol mellképe az esztergomi várkápolna nyugati faláról 20. Vitale da Bologna: részlet a mezzaratta-i S. Apollonia falképdíszéböl, Bologna, Pinacotece Nazionale 195
