Prokopp Mária: Vitéz János Esztergomi palotája (1975)

érezzük, hogy az 1930-as években az esztergomi román stílusú lakótorony első emeletén feltárt reneszánsz falképek némiképpen kárpótolnak értük. Gondolunk itt a „Vitéz János stúdiója” néven ismert helyiségre, amelyet az ebédlőteremhez hasonlóan, Vitéz érsek humanista programja szerint díszítettek a falképek. Az északi falon a négy Erény allegorikus álló alakja ma is látható a féloszlopokkal tagolt — festett — pilléres árkádsor alatt (2. kép). A firenzei quattrocento frissességével megjelenő ábrázolásokat a hazai szak- irodalom a XV. század végére, az 1490-es évekre datálta és Filippino Lippi (1457 — 1504) körébe utalta, hivatkozva Lippi és Mátyás király kapcsolatára és a forrásokban 1494 -95-ben Magyarországon szereplő firenzei Magister Albertus pictorra,9 aki feltehetően Lippi köréhez tartozott. Véleményünk szerint azonban a képek stílusa inkább a pratói dóm freskóival mutat rokonságot, amelyeket 1460 körül Filippino Lippi apja, Fra Filippo Lippi (1406 69)

és tanítványai készítettek. Itt például a Heródes lakomáján megjelenő táncoló Salome alakja (3. kép) s az egyes kompozíciók hátterében feltűnő loggiás architektúra perspektivikus ábrázolása nyújt meggyőző analógiát az esztergomi freskókhoz. Ismerve Vitéz Jánosnak az itáliai humanizmus és reneszánsz magyarországi meghonosítására irányuló tevékenységét, nem kell idegenkednünk az itáliai reneszánsz stílus egyidejű hazai előfordulásának gondolatától.

A török háborúk során Vitéz stúdiójának boltozata is beszakadt. Az előkerült freskótöredékek azonban arra utalnak, hogy a terem boltozatán a bolygók, mint diadalkocsin száguldó antik istenek jelentek meg. Ma csak Mars, Juppiter és Saturnus diadalábrázolásának töredékeit ismerhetjük fel (4—6. kép). A hevederív töredékein levő ábrázolásokból a zodiákus, az állatöv jegyeit rekonstruálhatjuk: Kos, Bika, Ikrek, Rák, Oroszlán, Szűz, Mérleg, Skorpió, Nyilas, Bak, Vízöntő, Halak (7 — 8. kép). Ezek az ábrázolások tartalmilag és formailag egyaránt tiszta humanista gondolat- világot tükröznek. Bár a zodiákus képek, antik örökségként, a középkor folyamán végig megtalálhatók, így az ókeresztény padlómozaikokon, a karoling naptárokon vagy a XII—XIII. századi francia katedrálisokon, de mindig csak mint kísérő motívumok és szervesen a keresztény ikonográfiái programba építve. A bolygók, a planéták antik istenként való ábrázolása már kifejezetten humanista gondolat. S bár a bolygók is helyet kaptak a középkori ikonográfiában egyes nagyobb, kozmikus jellegű ábrázolásnál, mint pl. a firenzei Santa Maria Novella Spanyol kápolnájában Aquinói St. Tamás dicsőségét bemutató kompozíción, ahol a hét bolygó a hét szabad művészet stallumának háromszögű oromzataiban mellképek alakjában jelenik meg. Vagy gondoljunk Ambrogio Lorenzetti híres freskójára a sienai Palazzo Pubblico tanácstermében, ahol ornamentális keretben kapnak helyet a planétákat megszemélyesítő mellképek a hét szabad művészet és az évszakok allegóriáival együtt. Ezekkel szemben az esztergomi ábrázolások merőben új, a csillagászat tudományának előterbe kerülését tükröző humanista gondolatvilágot képviselnek. Tartalmilag az itáliai reneszánsz ábrázolásokhoz kapcsolódnak. Gondoljunk például a Malatesták rimini templomában Agostino di Duccio által a XV. sz. közepén díszített kápolna planétaábrá9 Jolán Balogh: Magister Albertus piotor florentinus. Annuario, Istituto Ungherese

di Storia dell’Arte di Firenze. Firenze 1947. 74—80.

258