Prokopp Mária: Vitéz János Esztergomi palotája (1975)
zolásaira, ahol az esztergomihoz hasonlóan a négy kardinális erény, ezenkívül a három teológiai erény, a hét szabad művészet, a hét Szibilla és a Múzsák is megjelennek, vagy az 1459 60. évi ferrarai zsinat alkalmából összeállított „Tarocchi del Mantegna” metszetsorozatra, amelyben külön fejezetet képeznek a bolygó-istenek allegorikus ábrázolásai. Ugyancsak az 1460-as években készül a ferrarai Palazzo Schifanoia gazdag hónapképsorozata. S tudjuk, hogy éppen Ferrara jeles humanista körével, Guarino iskolájával volt a legszorosabb kapcsolatban Vitéz János és a magyar humanisták első generációja. --A század végén a peruggiai Cam bioban is a hét bolygó jelenik meg a mennyezeten, míg a falakon a négy kardinális erény, hat Szibilla és héroszábrázolások kapnak helyet Perugino tolmácsolásában. Minden valószínűség szerint a bolygók, a zodiákus és az erények sorát az esztergomi Vitéz-stúdióban is a három teológiai erény és a hét szabad művészet allegóriája egészítette ki.10 E freskóknak Vitéz János korára, vagyis az 1460-as évek második felére való datálását erősíti az a tény, hogy Regiomontanus, a jeles königsbergi csillagász és matematikus ezekben az években Vitéz János esztergomi udvarában élt, és vele szoros baráti kapcsolatban volt. Regiomontanus itt írta és Vitéz Jánosnak ajánlotta a Tabulae directionum c. művét. Csillagvizsgálót állított fel az esztergomi várban, és jelentős elméleti számításokat végzett a Nap és a bolygók viszonyáról és a Föld saját tengelye körük forgásával kapcsolatban. Kutatásai fontos láncszemet képeznek a csillagászat fejlődésében Nicolaus Cusanus — akinek közvetve tanítványa volt — és Kopernikusz között. Az esztergomi Vitéz-stúdióéhoz hasonló program díszíthette Mátyás budai palotájának könyvtártermeit is, amint az utazók — Salamon Schweigger (1577) és R. v. Lubenau (1587) - leírásaiból tudjuk, akik az erények allegóriái mellett Mátyás király születésének (1440) és cseh királlyá való koronázásának (1469) horoszkópját említik.11 A jeles quattrocento építész és szobrász, Antonio Averlino Filarete az 1460-as évek elején készült Trattato deli’ Architettura című művében, amelyet Francesco Sforza számára írt, az eszményi fejedelmi palota nagytermébe az erények és bűnök, majd az erényeket követő híres emberek, antik istenek, hősök és Szibillák ábrázolását ajánlja, míg a boltozatnak a mennybolthoz kell hasonlítania, ahol a bolygók és az ég valamennyi jelei megjelennek: ,,. . . tutti segni del cielo, i pianeti e le stelle fisse. Questo mi piacé in questa forma.”12 Filarete Trattatóját pedig éppen Bonfini fordította le Mátyás király számára. A magyarországi reneszánsz művészet központja kétségtelenül Mátyás budai udvara volt, és e művészet a budai központból sugárzott szét a főúri és főpapi székhelyekre, majd az ország egész területére; mégis úgy érezzük, hogy Vitéz János esztergomi udvara nem volt feltétlenül a budai udvar kulturális és művészeti függvénye. Vitéz János, Mátyás király nevelője, a hazai humanista műveltség atyja, közvetlen itáliai kapcsolatai révén bizonyos vonatkozásban meg is előzhette a királyi udvar építkezéseit. 10 Lepold Antal: Vitéz János esztergomi dolgozószobája. Szépinűvészet. 1944 11 Balogh Jolán: Művészet Mátyás király udvarában. Budapest 1966. 62—65, 67. 12 A. A. Filarete: Trattato deli’Architettura, ed. Wolfgang V. Oettingen: Quellenschriften für Kunstgeschichte und Kunsttechnik des Mittelalters und der Neuzeit. Wien 1890. 301—08. 17* 259
