Prokopp Mária: Vitéz János Esztergomi palotája (1975)
lakott, mert a Dunára nézve szép kilátást nyújtott a kerteken át. Bölcselkedésre és elmélyedésre valóban nagyon alkalmas hely volt. Szt. Adalbert székesegyházát, hogy tűz el ne pusztíthassa, mázas cseréppel fedette be, s a tetejét menedékesre rakatta, hogy a hó és eső lefolyjék róla. Mindkétnyelvű könyvekkel igen gazdag könyvtárat is alapított.” Bonfini tehát elsősorban a tágas ebédlőtermet emeli ki, amelyet a magyar királyok és ősök képei díszítettek, s a főhelyen a Szibillák ábrázolásai kaptak helyet. Amikor ezt olvassuk, önkénytelenül is Petrarca és Giotto nyomán a reneszánsz festészetben oly gyakran megjelenő „uomini famosi” sorozatokra gondolunk. Elég talán utalnunk A. Castagno 1450 körül készült ismert falképsorára, amely egykor a legnaiai Villa Carducci falait díszítette, - s ma a firenzei Cenacolo di Sta Apollóniában látható, ahol Pipo Spano, a Zsigmond korában Magyarországon működő hadvezér és temesi főispán ábrázolása is helyet kapott. Castagno sorozatában éppúgy, mint Vitéz ebédlőtermében, a híres emberek mellett a Szibillák is megjelentek. A Szibillák, az ókori jósnők kultusza a humanista gondolkodás kibontakozásával kerül előtérbe. A középkor csak a Dies Irae himnusz Szibilláját és az Augustus császár figyelmét az ,,Ara coeli”-re felhívó Tiburtina Szibillát ismerte és ábrázolta a keresztény ikonográfiába szorosan beépítve. A reneszánsz, az ókorhoz hasonlóan hét, tíz, illetve tizenkét Szibillát ismer, és kiemelt helyen, hangsúlyozottan ábrázolja őket. Gondoljunk csak Agostino di Duccio, Perugino, Raffaello vagy Michelangelo Szibilla-képeire. Az esztergomi palota Vitéz János által építtetett ebédlőterme az egykorú metszetek tudósítása szerint a török háborúk alatt, az 1594—95. évi ostrom idején dőlt romba. Wolfgang Meyerpeck, aki Rudolf császár számára bő magyarázó feliratokkal látta el az esztergomi vár 1595. évi ostromáról készült rézmetszetét,5 a Dunára néző nyugati várfal mentén, a lakótorony közelében, a kiégett falak fölé ezt írta: „Ein schöner Saal — ganz zerschossen” (1. kép). Az 1930-as, majd 60-as évek régészeti-műemléki kutatásai nyomán ismerjük az ebédlőterem és a hozzákapcsolódó, Dunára néző loggia pontos helyét és több töredékét,6 az említett figurális ábrázolásokból azonban hírmondó sem maradt. A Bonfini által említett Szibilla-képek pedig kétségtelenül igen jelentősek voltak, az egész reneszánsz palota névadóivá váltak, amint ezt Ippolito d’Este számadáskönyveiben olvassuk: „Palatium Sibil- larum” az esztergomi reneszánsz palotát jelent. Még a török korban is — az itt megforduló császári követek vagy kísérőjük, így Stephan Gerlach 1573-ban,7 Reinhold von Lubenau 1587-ben8 — megemlékeznek a reneszánsz ebédlőterem Szibilla-képeiről. A hazai reneszánsz művészet számára bár pótolhatatlan veszteség a fent említett ebédlőterem és az említett ábrázolások elpusztulása, mégis úgy 5 Dielbaum: Eikonographia. Augsburg 1604. — Lepold Antal: Esztergom régi látképe. Bp. 1944. 49. sz. 25. 1. 6 Az Esztergomi Vármúzeum Kőtárának nagyszámú reneszánsz emlékanyagával jelen tanulmányunkban nem foglalkozunk, mivel azok jelentősebb része nem Vitéz Jánosnak, hanem inkább utódainak, Aragóniái Jánosnak és főképpen Bakócz Tamásnak az építkezéseihez tartoznak. 7 Stephan Geblach d. Ä.: Tage-buch, I. Franckfurth am Mayn 1672. 12. 8 Beschreibung des Reisen des R. Lubenau. Mitteilungen aus der Stadtsbibliothek zu Königsberg 1914. I. 74—75. 17 Janus Pannonius 257
