Prokopp Gyula: Adatok Hesz János Mihály (1768-1833?) festészetéhez (1981)
szerint legalább 25 láb magasságúnak és 14 1/2 lábnyi szélességűnek kellene lennie a képnek. Ugyanez év augusztus 3-án a vázlat készítéséről küld beszámolót. Az első, olajfestésű és félig kész vázlaton kívül egy másik olajfestésű vázlatot is készített, a nagyobb méretnek megfelelően, sőt rajzban egy harmadikat is felvázolt. Ez az új elgondolás (zweite Idee) egyszerűbb, kevesebb alakot és kevesebb mellékes dolgot ábrázol, az építészeti keret pedig nagyobb szabású. A főcselekményt az oltár lépcsőjén ábrázolja és ezáltal kiemeli a mellék- szereplők közül. Ennek következtében Teodatusnak, a díszes ruhában ábrázolt egyik keresztapának alakja is nagyobb hangsúlyt kap. Az oltárlépcsőn a barnabita- kolostor régi szőnyegét fogja megfesteni. A vázlatokat el fogja küldeni Rudnaynak, hogy választhasson. Az augusztus 3-i levéllel egyidőben kapta kézhez Rudnay Cziglér Ignácnak, a magyar nemesi testőrség káplánjának július 31-én kelt levelét. [18] Rudnay azzal bízta meg Cziglért, látogassa meg Heszt és tekintse meg a készülő vázlatot. Cziglér azonban említést sem tesz válaszában arról, járt-e Hesznél. Ehelyett arról számol be, milyen véleménnyel vannak Heszről a bécsi festők. Szerinte a megkérdezettek (neveket nem említ) csupán másodrendű festőnek tartják Heszt, mert még egyetlen képe sem került be sem a bécsi, sem a külföldi nevezetes kép- gyűjteményekbe, következésképpen nem tekinthető nagyhírű művésznek (cosequenter hactenus non magni nomi- nis pictor est). Bécs leghíresebb festői Petter[ig] és Krafft.[2o] Az utóbbi több külföldi akadémia tagja, aki az általános vélemény szerint Pettemél is különb. Rómában, Plorencben és Párisban tanult, festményei vannak a császári galériában, az invalidusok házában és a Lichten- stein-gyűjteményben. Ő festi a Magyar Nemzeti Múzeum számára I. Ferenc király megkoronázását és Zrínyi Miklós elestét ábrázoló nagyméretű képeket. Levelét azzal a véleménnyel fejezi be, hogy az esztergomi székesegyház főoltárképének megfestése annyira jelentős feladat, hogy erre pályázatot kellene hirdetni. Az előzmények ismeretében érthető, hogy Rudnay minden további nélkül tudomásul vette Cziglér levelét (servit pro notitia), Heszt pedig arra kérte, mielőbb küldje Esztergomba a vázlatokat. Nincsen adatunk arra, mikor jutottak el a vázlatok Rudnayhoz. Tudjuk viszont, hogy Rudnay szeptember 29-én meglátogatta Hesz műtermét. Legkésőbb ekkor döntenie kellett, melyik tervet választja. Október i-én ugyanis már jóváhagyta a Hesz-szel kötött szerződést. [21] E szerződés szerint Hesz 6000 ezüstforint tiszteletdíj ellenében elvállalta a 25 láb magas és 14 1/2 láb széles oltárkép megfestését, amely Istvánnak, Géza fejedelem fiának az esztergomi fejedelmi kápolnában, szt. Adalbert püspök által történt megkeresztelését ábrázolja a bemutatott és jóváhagyott vázlat szerint. A képet egy elsőrangú művészhez illő módon fogja elkészíteni (gut und dauerhaft, nach Mass und Reputation eines Künstlers von ersten Ranges zu malen und fleissig bearbeitet herzustellen). Két kicsinyített másolatot (2 láb 4 hüvelyk, illetőleg 4 láb 2 hüvelyk magasságút) [22] is fog készíteni a képről, külön díjazás nélkül. Tiszteletdíjára 1400 forint előleget kap. Hesznek október 24-én kelt leveléből tudjuk meg, hogy utólag kifogás merült fel a már jóváhagyott vázlattal szemben. Többen is kifogásolták, hogy Teodatus nem a jobb, hanem a bal kezét teszi a keresztelendő vállára. A kritikusoknak eleget teendő, Hesz módosította az alakok elhelyezését. Adalbert püspök alakját és a néki segédkező papokat a kép bal oldalára, a háttérben levő ablak alá, a keresztelendőt pedig a két keresztapával (Ottó császár és Teodatus) együtt az ellenkező oldalra, az oratórium alá helyezte át. Ennek következtében változott a szereplő személyek megvilágítása, a háttér azonban változatlan maradt, egyebekben pedig csak kevés változás történt. Miután Rudnay hozzájárulását adta a változtatáshoz, Hesz pedig berendezte a ,,nyári” műtermét a Mariahilf-i bamabita-kolostor tágas és világos könyvtártermében, Hesz munkához látott. Előbb a két ,,modell”-t készítette el és a nagyobbikat aranyozott keretbe foglalva 1825. 2. Hesz János Mihály: Vázlat az esztergomi főszékesegyház főoltárképéhez, 1825. (Balatonfüred, plébánia) augusztus 30-án hajón küldötte a pozsonyi prímási palotába. Rudnay a palota fogadó-szobájában helyeztette el a képet. [23] [2. kép] 1825. november 7-én a nagy kép festésében elért haladásról számol be Rudnaynak. Az aláfestés (Untermalen) már nagyrészt elkészült. Ez szolgál a színek alapjául, ettől függ a színek tartóssága, ez határozza meg az alakok elrendezését és arányosságát (Proportion und Anordnung der Figuren). A következő nyáron történik meg majd a kifestés (Ausmalen, oder Übermalen), ami a kép erejét és tisztaságát (Kraft und Reinheit) adja. 1827. tavaszán lesz majd a retusálás és lazurozás, ez biztosítja a színek harmóniáját. Úgy tervezi, hogy a nyár végén előbb a bécsi Burgban, majd odahaza is (in unserm theuren Vaterlande) kiállítja a képet. Végül tudakolja, hogyan fogadták a pozsonyiak a „nagy modell”-t. Rudnay válasza szerint általános tetszést aratott a kép. (Rescribetur modulum majorem hie omnium conspectui quotidie expositum generalem nactum esse ab omnibus approbationem). 1826. március 19-én Hesz a következőket jelentette: Az enyhe időjárás lehetővé teszi, hogy húsvét után újból hozzákezdjen a nagy kép festéséhez. Reméli, hogy a nyár folyamán befejezi a kép másodszori átdolgozását (zweite Überarbeitung). Kéri, ha Rudnay Bécsbe jön, tekintse meg a tél folyamán festett képét, amely a szent családot ábrázolja. Ebből is meggyőződést szerezhet arról, hogy ő nem tartozik a közepes festők közé. 202
