Prokopp Gyula: Adatok Hesz János Mihály (1768-1833?) festészetéhez (1981)
3. Hesz János Mihály: Az esztergomi Szent Anna-plébánia- -templom főoltárképe, 182g. Ez év szeptemberében Jordánszky Elek esztergomi kanonok meglátogatta Hesz műtermét. Megütközve látta, hogy a kép karddal az oldalán ábrázolja az oltár lépcsőjén térdeplő Istvánt. A keresztelendő ugyanis nem viselhet fegyvert a keresztelés szertartása alatt. Hesz Rudnayhoz fordult döntésért. Rudnay válasza szerint nincsen akadálya annak, hogy a hit jövendő védője már a keresztelés alkalmával is kardot viseljen. (Rescribetur gladium occasione suscepti baptismi tute retineri posse ab eo, qui est futurus defensor fidei.) 1826/1827. telén Hesz Szent István király életének egyik jelenetét^] festette meg, a tavasz beálltával pedig folytatta, majd be is fejezte a nagy kép festését. A befejezésről augusztus 23-án értesítette Rudnayt. Naponta számos látogatója van — írja — és ezek elismeréssel szólnak a képről. A látogatók között volt Pyrker László egri érsek, továbbá Nádasdy Ferenc váci és Zeigler György linzi püspök is. Megköszöni Rudnay nagylelkűségét és állandó bizalmát, amely alkalmul szolgált ellenségei megalázására, néki magának pedig új életkedvet adott, hogy még számos művet alkothasson Isten dicsőségére és megbecsült öregségben fejezhesse be művészi pályáját. Mindent megtett, ami csak kitelhet egy neves művésztől. Bármelyik kortársa sem tehetett volna többet, legkevésbé az az „exaltált” Krafft, aki végtére is szintén csak ember és aki még egyetlen olyan oltárképet sem festett, amely saját tanulmányai alapján készült (welches ein eigenes Studium ist). A télen át még az állványon hagyja a képet, hogy jól kiszáradjon. Csak a nyár végén fogja Esztergomba szállítani és ott — amíg az oltárra nem kerülhet — az érseki könyvtárban fogja felállítani. Szeptemberben Rudnay ismét Bécsben járt és megtekintette a képet. Ekkor bízta meg Heszt, hogy a székesegyház Szent István-kápolnája számára egy félköralakú Szentháromság-képet fessen. Hesz a következő nyárra ígérte a kép elkészítését, mert a megadott hosszúság miatt a téli műteremben nem tudja azt elhelyezni. Tiszteletdíjat nem kért a képért, csupán a vászon és a festék beszerzésének költségét (300 forint.) December végén már elküldötte Rudnaynak a kép vázlatát, amelynek két elkeskenyedő végén, a tér kitöltése végett egy- egy adoráló angyalt tervezett. 1828. májusában Hesz bemutatta a nagy képet a bécsi közönségnek, nem a Burgban ugyan — mint tervezte — hanem a barnabiták könyvtárában levő nyári műtermében. Minden hétfőn és csütörtökön a délelőtt és a délután meghatározott óráiban fogadta az érdeklődőket és elmagyarázta nekik a kép témáját. A kiállításról a bécsi sajtó is megemlékezett. A látogatók közül név szerint megemlíti a trónörököst (a későbbi V. Ferdinand királyt), Auersperg és Schwarzenberg herceget, Belegard és Segur grófokat, Reviczky Ádám kancellárt, Malonyai alkan- cellárt, Görög Demeter udvari tanácsost, de megtekintette a képet számos más mágnás, udvari- és államtanácsos, tekintélyes egyházi személy, magyar és német hivatalnok, tudós és művész. Május 13-án kihallgatáson volt Ferenc királynál, hogy meghívja őt és a királynét a kép megtekintésére. A király meg is ígérte a látogatást, de erre nem került sor. 1828. tavaszán kapta Hesz azt az újabb megbízást, fessen oltárképet az esztergomi Szent Anna-templom (népies nevén kerek-templom) számára, melynek építése már közeledett a befejezéshez. [25] Augusztus utolsó napjaiban végre ládába csomagolták a nagy oltárképet a Szentháromság-képpel együtt, hogy hajón szállítsák Esztergomba. Néhány nappal később Hesz is útnak indult, hogy az ő felügyelete alatt történjék meg a képnek a vakrámára való kifeszítése. A nagy kép a könyvtárba került, a Szentháromságképet pedig rendeltetési helyén, a Szent István-kápol- nában helyezték el. A kápolna ugyanis már be volt boltozva. Mivel azonban a kápolna a még födetlen templomhajó felőli oldalon nyitott volt, a téli nedvesség súlyos kárt okozott a képben, annyira, hogy 1831. nyarán már restauráltatni kellett a képet. [26] A restaurálás után visszahelyezték a képet a kápolnába, ahol ugyanekkor helyezték el a Ferenczy-féle Szt. István-szobrot a háttérül szolgáló domborművel együtt. Az 1920-as években még említik ezt a képet, de azóta nyoma veszett. [27] 1828. végén Hesz arról számolt be Rudnaynak, hogy a Szt. Anna-kép aláfestésével már elkészült, a következő nyár végére pedig teljesen befejezi a képet, de mindaddig magánál tartja, amíg az oltárra nem kerülhet. Örömmel újságolta továbbá, hogy az uralkodó megbízásából Nepomuki Szent János-képet fest a salzburgi Mira- bell-kastély kápolnája számára. Ha elkészül ez a kép, akkor ezzel együtt a Szent Anna képet is be fogja mutatni az uralkodónak. Az Anna-templom építése annyira haladt, hogy Rudnay halálakor már csak az ajtók és ablakok hiányoztak, de a széküresedés alatt az érseki javadalmat kezelő királyi kamara egyelőre nem engedte meg az építés befejezését. Erre csak 1836-ban került sor. 1837. július 26-án, a templom búcsúnapján, tartották itt az első misét. Az oltár még csak ideiglenes volt, de fölötte már ott függött Hesz oltárképe. [28] Hogy Esztergomba mikor került ez a kép, arra nincs adatunk. Kazinczy Ferenc útleírásából azonban tudjuk, hogy 1831. áprilisában már — a nagy oltárképpel együtt — az érseki könyvtárban volt. Kazinczy így emlékezik meg erről: „Prof. Rumy úr, most a magyar törvény tanítója a presbyteriumban, élvezete a bibliotékába, mely itten most egy templomban tartatik. ... Az egri születésű, bécsi prof, Hesz úr két oltártábláját néztem meg nagy gyönyörűséggel. A nagyobbik a basilikában a nagy oltárra fog tétetni, a másik a rotonda számára készült. Gondolat, rajzolat hibátlan, az ecset velős. Itt Anna asszony ül, s térdén tartja a könyvet; Joachim a tábla jobb felén áll; a szeretetre méltó gyermek pedig Anna előtt, lesülyesztett fővel, profilban, egymásra-tapasztott kezekkel s jobb válláról szép vetésekben foly alá kék leplezete. Bájos kis figura. — Amott Vajk, keresztbe vetett karjaival; lehajtja fejét a medencze felett; Adalbert prágai püspök, erővel eltölt öreg, oltári gazdag öltözetben, infulás fővel, önti a vizet; Geyza és Sarolta székj ükből, mások az oratóriumból nézik a szent munkályt, s a császár és az ifjú herczeg nagybátyja, Mihály, mellette állanak mint tanúi. Adalbert megett, szolgáló társai. — Hessnek a kép dolgozása alatt szemei előtt lebegtek az olasz iskola hősei és az erővel eltelt Rubens.”[29] 203
