Prokopp Gyula: Adatok Hesz János Mihály (1768-1833?) festészetéhez (1981)
ságát” és autonómiáját hangsúlyozza, s nem hirdeti a tiszta és végletesen következetes tárgynélküliséget. Az individuum kettős értelmezésben jelenik meg mind Malevics, mind Mondrian, mind pedig Kassák gondolat- menetében. Egyrészt az individuum tagadása, másrészt egy új típusú individuum teremtésének igénye bontakozik ki. A megtagadott individuum a fennálló fetisisztikus tárgyi-dologi viszonylatok által passzíve determinált, elidegenedett individuum, aki teljesen elszegényedik a társadalmi méretekben ható egoizmus és tárgyra orientált utilitarizmus által. Ebben az összefüggésben az elidegenedett individuum megtagadását, a tárgyias viszonylatokba kényszerített individuumról való lemondást jelenti. Ahogy Mondrian írja: ,,A naturalista ábrázolás, a partikularitás szempontjából nézve, mindig az aktuális látványnak alárendelt marad; az univerzalitás szempontjából ez mindig individuális marad.” [15] Malevics megfogalmazásában a tárgynélküliség az egoizmus monumentalitás-igényének lerombolása, az elidegenedett individumn „citadellájának” széttörése, a fetisisztikus képzetek szétoszlatása, a nemzet, az állam és az egyház intézményeinek feloszlatása, a hatalom monumentalitásának szétzúzása. [16] Másrészt viszont az új, önmagát megteremtő, — Kassák szavaival — „világszemléletes” individuum az új értékrend letéteményese és teremtménye egyszerre. Ez az individuum egy jövőbeni ideális társadalom tagja, mely a jelenben csak az esztétikai-képzeleti fikció által ragadható meg. A művészet képessé teszi ezt az individuumot arra, hogy saját'magát tökéletesítve és tudatosítva eljuthasson ehhez az ideális állapothoz. „Érzéseink igényesítője és forradalmasító ja pedig csak a művészet lehet.” — mondja Kassák, majd így folytatja: „A művészet az, aki nem parancsol ránk semmit, de ő az, aki a legtöbbre képessé tesz bennünket.”1!7] Az új individuum Kassák világképében még erőteljesebben fonódik össze az új ideális társadalom eszményével, mint Mondrian felfogásában: „Semmi kétség, az első kereszténység kollektív hitéhez hasonlóan egy szétzüllött rengetegen át, ahonnan csak egy-két fájdalmas tragédia gyötörte föl magát a zenitre — ismét közelebb érkeztünk a konstruktív világszemlélethez. De nem a keresztényi vallásosságban, amely forma már egyszer kiélte magát, hanem a kommunizmusban, melynek lényegében az összesség hasonló az Egyhez, de a keresztény vallás hierarchikus konstrukciójával szemben: az Egy is hasonló az összességhez. Érezzük magunkban a kozmikus életet s a továbbjutás problémái önmagukban megoldódnak.”[18] Ez az új individuum a jövőbeni társadalom tagja, művészetének alanya, tárgya, alkotója és „fogyasztója”. Ebből a meggyőződésből ered Kassák mély optimizmusa, szemben például Malevics feloldhatatlan pesszimizmusával; s ezért írhatja 1922-ben, a bécsi emigrációban, a vesztes forradalom után, saját egyéni tragédiái és kiközösíttetései ellenére, a képarchitektúra manifesztumában: „A művészet világszemlélet. A művészet hasonló az anyához: élettel terhes. ... A művészet átformál bennünket és mi képessé válunk környezetünk átformálására. .. .A képarchitektúra azt hiszi magáról, hogy ő egy új világ kezdete.” Hegyi Lórdnd JEGYZETEK 1 Németh Lajos: A modem művészet funkcióváltozása (Adalékok a művészet szubjektivizálódási folyamatához). In: Eszmék harca az esztétikában. Művészet és elmélet. Corvina Kiadó, Bp. 1976. 75- o. 2 Marcel Brion: Geschichte der abstrakten Kunst. DuMont Dokumente, Verlag M. DuMont Schauber Köln, i960. — Über das Wesen der abstrakten Kunst. 3 Herta Wescher: Die Geschichte der Kollage. Die Kubisten und ihr Umkreis. DuMont Dokumente, Verlag M. DuMont Schauberg, Köln, 1974. 4 Martin Damus: Funktionen der Bildenden Kirnst im Spätkapitalismus. Fischer Taschenbuch Verlag, Frankfurt am Main, 1973- — Futurismus, Dadaismus, Surrealismus und ihre Bedeutung für die Kunst der sechziger Jahre. 5 Martin Damus: id. mű: 16. o. 6 A produktivizmus és a különböző agitatív művészetek egyaránt közvetlen kapcsolatot tételeznek fel a műalkotás és a társadalmi gyakorlat között; a művészetet mindkét esetben aktuális napi gyakorlati feladatok megoldásának rendelik alá, s a művészet elvont értékszimbolizáló és expressziv funkciója helyett a gyakorlati hatás, a tömegméretű hatékonyság közvetlen elérését állítják, elutasítva mind a szuprematista és neoplaszticista művészet spiritualizmusát, mind pedig az expresszionizmus szubjektivizmusát. 7 Hans L. C. Jaffe: De Stijl. Thames and Hudson, London, 1970. 32. o. 8 Thomas Lenk: Texte zur Kunst und zur eigenen Arbeit. Edition für moderne Kunst in Belser Verlag, Nürnberg, 1978. — Agressiv- und Urban werk. — Untersuchung über die gesellschaftliche Wirktsamkeit von Kunst. 9 Theo van Doesburg: Ter Inleiding. (Introduction) De Stijl Number 1. 1917. In: Hans C. Jaffe: De Stijl. London, 1970. 10. o. 10 Kasimir Malevitsch: Suprematismus — Die gegenstandlose Welt. DuMont Dokumente, Verlag M. DuMont Schauberg Köln, 1 962. — Suprematismus als Gegenstandlosigkeit. 174. o. 11 Kasimir Malevitsch: id. mű: 226. o. 12 Piet Mondrian: Neoplasticism as Style. De Stijl Vol. I. N. 2. in: Hans L. C. Jaffe: De Stijl. Thames and Hudson, London, 1970. 51. o. 13 Hans L. C. Jaffe: De Stijl. Thames and Hudson, 20. o. 14 Kassák Lajos: Képarchitektúra. MA 1922/4. 15 Piet Mondrian: Neoplasticism as Style. De Stijl Vol. I. N. 2. in: Hans L. C. Jaffe: De Stijl. Thames and Hudson, London, 1970. 51. o. 16 Kasimir Malevisch: Suprematismus — Die gegenstandlose Welt. DuMont Dokumente, Verlag M. DuMont Schauberg Köln 1962. 175. o. 17 Kassák Lajos: Képarchitektúra. MA 1922/4. 18 Kassák Lajos: Képarchitektúra. MA 1922/4. f ^ T- • ..V., 1 t: •, ‘ ■ r - '* í I ot C? oV- ■ 3* 199
