Prokopp Gyula: Adatok Hesz János Mihály (1768-1833?) festészetéhez (1981)
KUTATÁS ADATOK HESZ JANOS MIHÁLY Midőn a múlt század húszas éveinek kezdetén híre terjedt, hogy Rudnay Sándor, az újonnan kinevezett esztergomi érsek, visszatelepíti az érsekséget és a káptalant ősi helyére, az esztergomi várhegyre és ott új székes- egyházat épít, nemcsak építészek, hanem festők és szobrászok is siettek felajánlani szolgálatukat. Csak kétévi előkészület után, 1822. áprilisában tették le a székes- egyház alapkövét, Hesz János Mihály azonban már 1821. augusztus 9-én levéllel fordult Rudnayhoz, amelyben mint a közös haza fia (vaterländischer Maler) megbízást kért az építendő templom festészeti díszítésére. [1] Rudnay gyors és kedvező választ adott (augusztus 22.). így kezdődött Hesz és Rudnay kapcsolata, amely egy évtizeden át, egészen Rudnay haláláig (1831. szeptember 13.) tartott. Ennek során alkotta meg Hesz életének főművét, a szt. István megkeresztelését ábrázoló, nagy méretű oltárképet (1. kép). Ez a kép az építkezés elhúzódása, majd pedig a terv módosítása miatt sohasem került rendeltetési helyére, a bazilika főoltára fölé és csak egy évszázadnyi hányódás és megcsonkítás után jutott megbecsült helyre, a bazilika belső sekrestyéjének falára. Az irodalom éppen csak említést tesz erről a képről, pedig megérdemli a bővebb ismertetést mind a saját értékei, mind a vele kapcsolatos levelezés miatt. Ez a levelezés[2] ugyanis értékes forrásul szolgál a kép keletkezésére és a korabeli művészeti viszonyokra, sőt Hesz személyére is. Ezt az utóbbit azért emeljük ki, mert Hesz életpályája csak kevéssé ismert. A lexikonok rövid cikkein és az összefoglaló művek még rövidebb említésein kívül alig foglalkozott a művészet- történeti irodalom Hesz életével. [3] Hesz Mihály János 1768. szeptember 18-án született Egerben. [4] Atyja János, szobrász és festő, aki 1766. óta dolgozott Egerben és ott is halt meg 1801-ben, 71 éves korában. Anyja Hering Julianna, kiterjedt egri művészcsalád leánya. Egyik levelében maga Hesz írja, hogy tanulóéveiben Johann Eucas Kracker és Franz Anton Maulbertsch mellett alaposan megtanulta és több magyar- országi templomban gyakorolta is a freskófestés művészetét. [5] Kracker pedig 1779. december i-én már meghalt. Hesz tehát már 10 éves kora óta idegen mester mellett tanulta a festés mesterségét, atyja mellett pedig bizonyára már korábban is tanulgatta az ecset kezelését. 21 éves korától (1789) a bécsi képzőművészeti akadémián (Akademie der bildenden Künste) Hubert Maurer tanár [6] vezetésével tanulta a történelmi festészetet. Itt előbb (1791) a Gundel-díjat, majd 1794-ben a „Priamos kéri Achillestől Hektor holttestét” című festményével az udvari díj aranyérmét nyerte el. Tanulmányai végeztével a bécsi katonai mérnök-akadémia (K. K. Ingenieur und Genie Akademie) tanárává nevezték ki. Itt 32 éven át, az 1826- ban bekövetkezett nyugdíjazásáig! 7] tanította az alakrajzot (Figurenzeichnung). A tanítás mellett festészettel és rézmetszéssel is foglalkozott. Arcképeken kívül történelmi és oltárképeket festett; ez utóbbiak többnyire Magyarországra kerültek. 1820-ban tervezetet készített a magyar képzőművészeti akadémia felállítása érdekében. A terv megvalósulása esetén hajlandó lett volna hazaköltözni és elvállalni az akadémia egyik osztályának vezetését. [8] Halálának helyét és évét nem ismerjük. Az 1862- ben megjelent Wurzbach-lexikon szerint 1830. körül halt (1768^1833?) FESTESZETEHEZ meg, de újabban három évvel későbbre teszik halálát. Ezt az utóbbi véleményt valószínűsíti, hogy a Kisfaludy Károly „Auróra” zsebkönyvének 1834. évi kötetében még megjelent Hesznek „A palikárok” című metszete. Hesz műveinek teljes jegyzéke mindeddig nincsen összeállítva. Ernst Fajos külön tanulmányban szándékozott ismertetni Hesz műveit, [9] de ez — ha megvalósult is —nem került közlésre. Ennek némi pótlására (de a teljesség igénye nélkül) az irodalomban elszórtan található adatok[io] alapján megkíséreljük összeállítani az 1821-ig alkotott műveinek sorát, a későbbi műveiről pedig a levelezés ismertetése alkalmával teszünk említést. A már említett, pályadíjat nyert képe a bécsi akadémia gyűjteményébe került. Oltárképei vannak Bécs három templomában (Wieden, Mariahilf, Eaimgrube). Fischer István egri érsek megbízásából festette az egri líceum kápolnájának (Szent István felajánlja a koronát) és a szeminárium kápolnájának (Mária menny bevétele) oltárképét. Az előbbi — útban Eger felé — három napig ki volt állítva Budán, az „országháziban. Egerben van a Nepomuki Szent Jánost ábrázoló képe is. Ugyancsak Eger számára festette meg Keresztelő Szent János, Szent Péter és Szent Magdolna képét, de ezek ma már ismeretlenek. Ismeretlen az a festménye is, amelyet Fischer érsek megrendelésére „képtárba való darab gyanánt” festett Mechetti-nek Raffaello képéről készült metszete után (Szent Család). Ez szintén kiállításra került Budán, három metszettel együtt. - Széchényi Ferenc megrendelésére oltárképeket festett a Széchényi-család uradalmához tartozott Iván (Szent András vértanúsága), Sopronkövesd (Mária születése) és Pereszteg (Szent Miklós) községek temploma, valamint a nagycenki kripta (Feltámadás) számára. Ürményi Miksa helytartótanácsi tanácsos megrendelésére festette a Fejér megyei Agárd község templomának oltárképét (Szent Anna Máriával és Joachimmal) (4. kép). — Szamosujvár főtemplomának négy mellékoltárát az ő képei díszítik. — Említik a Máriát, mint Magyarország patronáját ábrázoló képét is, amelyet egy Keglevich gróf megrendelésére festett. — Freskói közül csupán egyről van adatunk, amely a Borsod megyei Csemely község templomának mennyezetét díszítette, de ennek ma már nyoma sincsen. — Arcképei közül tudunk az ózdi Sturmann Jánost és feleségét, valamint a gróf Károlyi Józsefet ábrázoló képekről. — Pataky Dénes tíznél több metszetét sorolja fel, közöttük olyanokat is, amelyeket saját festményeiről készített (Ecce homo, Bevétel a Keresztről, Sírbatétel). Bizonyára kimerítőbb felsorolást tartalmazott az a jegyzék, amelyet bemutatkozó leveléhez csatolt, bár ebben csak a magyarországi megrendelésre készített műveit sorolta fel. Ez a jegyzék azonban nem maradt reánk. Nem ismerjük azt a történelmi olajfestményt és a hozzátartozó metszetet sem (ein historisches Öhlgemälde samt dem hiezugehörigen radirten Blatte), amelyeket szintén a levéllel együtt küldött Rudnaynak. De nem is valószínű, hogy egyedül ez a levél és mellékletei váltották ki az érsek gyors és kedvező válaszát. Rudnay ugyanis 1809- től 1815-ig Bécsben élt, mint a magyar udvari kancellária tanácsosa. így tehát legalábbis hírből ismernie kellett Heszt, Bécs egyik főiskolájának tanárát, akit származása 200
