Prokopp Gyula: Jelinek Ferenc festő (1978)
JELINEK FERENC FESTŐ A művészettörténeti irodalom ismeri Jelinek Ferenc nevét, tudja, hogy Pesten rajztanítással foglalkozott, de személye, életpályája mindeddig ismeretlen maradt, [i] Ennek a hiánynak pótlását kíséreljük meg az alábbiakban. Esztergom belvárosának plébániatemploma az 1755— 1762. években épült. Akkor a szentély kifestését is tervbe vették, de ez a terv a költség hiánya miatt nem valósult meg. A festés céljára szánt adományok csak másfél évtized alatt gyarapodtak meg annyira, hogy Pató János szenátornak 1778 márciusában tett 160 forintos adományával kiegészítve elkezdődhetett a festés munkája. Addig csak a Royer Antal nyomdász által Rómából hozott és a templomnak ajándékozott oltárkép díszítette a meszelt falú szentélyt. Klastromy András plébános és Eáczay Márton templomgondnok 1778. március 20-án tettek jelentést a város tanácsának Pató János adományáról, három nap múlva pedig be is mutatták a szentély és a főoltár kifestésének tervét, és kérték, rendeljen ki a tanács bizottságot a festővel való tárgyalásra, akinek a nevét nem említi a jegyzőkönyv. [2] A március 27-i tanácsülésen Petheő Sebestyén bíró, Kollár Péter szószóló és Farbinger János szenátor jelentették, hogy megegyeztek Jelinek Ferenc festővel, aki 700 forintért vállalta a szentély és a főoltár festését, és bemutatták a vele kötött szerződést. A szerződés nem maradt reánk, annak tartalmát csak közvetve tudjuk többé-kevésbé rekonstruálni. így az 1789. évi canonica visitatióból tudjuk, hogy az egész szentély (a cuppa usque deorsum) ki lett festve. Tudjuk továbbá, hogy a Royer-féle oltárkép a helyén maradt, valamint azt is, hogy Jelinek külön megállapodásban 70 forintért vállalta a szentélyben levő pillérfők megaranyozását. A festéshez szükséges állványokat Schaden Ténárt kőmíves állította fel 60 forintért. Június 19-én Jelinek 100 forint előleget kért és kapott, hogy munkáját folytatni tudja. Augusztus 10-én akként módosították a megállapodást, hogy a tabemákulum fehér festés helyett szürke márványozást kapjon. 1779 januárjában a tanács küldöttei szemlét tartottak a templomban, és a látottakról a január 26-i tanácsülésben tettek jelentést. Ez alkalommal vita támadt arról, hogy a főoltár hat gyertyatartójának megaranyozása bennfoglaltatik-e a vállalt összegben. A megállapodásnál jelen volt Pudelkó József városi orvos és Schaden Lénárt nyilatkozata Jelinek javára döntötte el a vitát. Április 19-én jelentette a templomgondok, hogy Jelinek elvégezte a szükséges javításokat, mire a tanács elrendelte a Jelinek- nek járó összeg kifizetését. Június 28-án megjelent Jelinek a városi tanács előtt és kérte, szerezze be a tanács Prágából — születési helyéről — a szükséges okmányokat, mert meg kíván nősülni és Esztergomban akar letelepedni. A tanácsnak Prága városához intézett megkereséséből és a prágai tanács válaszából, valamint a prágai festőcéh bizonyítványából kitűnik, hogy a mintegy 30 éves Jelinek Ferenc törvényes származású, Jelinek János sörfőzőmester fia, aki Stetter Józsefnél tanulta a festőmesterségét és akit 1762-ben szabadított fel a prágai festőcéh. Tanulóideje alatt jól és tisztelettudóan viselte magát. [3] Ibi sz _T_ ny|_vJ V Yj __ A sikeresen befejezett templomépítés azonban nemcsak kedvet adott Jelineknek az Esztergomban való megtelepedésre, hanem irigységet is keltett. Augusztus 18-án Jelinek panaszt tett a városi tanácsnál Götz Lápót helybeli szobrász ellen, mert az bottal támadt reá. A tanács 20 botütésre ítélte Götzöt és figyelmeztette, hogy tettének megismétlése esetén kiutasítják a városból,_ haragja lecsillapodásáig pedig áristomba záratta. (Úgy történt, hogy Jelinek halála után, 1793. május i-től, Pest város tanácsa éppen Götzöt bízta meg a rajziskola vezetésével.) [4] 1779. november 4-én Jelinek Ferenc az esztergom- királyi városi plébániatemplomban házasságot kötött Schar Zsuzsannával. Tanúk voltak Pudelko József Esz1. Jelinek Ferenc: Szt. Pál lefejezése (Esztergom, a belvárosi plébániatemplom szentélykupolájának freskója, J27ß~79) VAROS! KÖNYV ESZTERGOM /Í{QÁ 65 Cj
