Prokopp Gyula: Ferenczy István terve az esztergomi bazilika előcsarnokának szobraihoz (1974)
FERENCZY ISTVÁN TERVE AZ ESZTERGOMI BAZILIKA ELŐCSARNOKÁNAK SZOBRAIHOZ Az esztergomi főszékesegyházi könyvtár gazdag rajzgyűjteményének jelentős részét teszik a Rudnay Sándor érsek (1820—1831) építkezéseivel kapcsolatos rajzok. Kivitelre nem került elgondolások és megvalósult tervek együtt vannak itt az érsek tájékoztatására beszerzett lapokkal, melyek a külföld nevezetesebb épületeit ábrázolják. A sok nagyméretű rajzlap között szinte elvész az a 41,5 x27 cm nagyságú rajz, melynek alján a „Fe- rentzy inv(enit) et del(ineavit)” szöveg jelzi, hogy Fe- renczy István (1792-1856) terve került kezünkbe. A rajz felirata, valamint Ferenczvnek Rudnayhoz írt levelei azt is tudatják velünk, hogy az esztergomi bazilika előcsarnokának szobordíszítésére készült tervet találtuk meg. A timpanon szoborcsoportját, valamint a lépcsőzet két oldalára szánt angyalszobrokat ábrázoló terv nem valósult meg, és azt hittük eddig, hogy maga a terv is elveszett . Ferenczynek Rudnay érsekhez írt leveleit a prímási levéltár őrzi[i]. Ezekből, valamint Rudnay válaszaiból tárul elénk a szobrász és a mecénás közötti kapcsolat, amely nemcsak megvalósulatlan terveket eredményezett, hanem annak köszönhetjük a bazilika Szt. István- kápolnájának oltárszobrát és a Rudnay-portrét is. Ferenczy első levele 1822. böjtmás hó (március) 16-án kelt Rómában, ahol Ferenczy mint József nádor „pen- sionatusa”, azaz ösztöndíjasa Thorwaldsen és Canova iskolájában tanult. Ferenczy gróf Apponyi Antaltól, a bécsi udvar szentszéki követétől értesült arról, hogy Rudnay „Esztergomba egy templomot építtetni szándé- szik, amelynek felállítására több képfaragó szerek lennének szükségesek”, kéri tehát Rudnayt, „hogy ha mint Hazafi azon Mesterséget illető munkáknak végbe vitelét reám bízni és más több Concurrensek között nékem az elsőséget kegyelmesen méltóztatna engedni”. Kéri továbbá, hogy „a Planumot hogyan mikép való végvitelére hozzám botsájtani ne nehezteltetnék”. Rudnay az 1822. szeptember 19-én kelt levelében így válaszolt: „Hazafiui örömmel értettem, hogy Uraságod ama korunknak legjelessebb képfaragója Canova Antal oskolájában pallérozván művész talentomát, nemcsak magára betses érdemet, hanem édes Hazánkra is díszt hárított. És ugyan ezért annak idejébe szívesen fogok az Urnák Böjtmás hava 16-án költ levelében ajánlott munkájával élni. De az általam építtetni kezdett nagy Főtemplomnak belsejéről még mindeddig a rajzolat el nem készült. Addig is tehát csak azt adhatom tudtára, hogy a Templomnak Propyleumára 11 lépcső vezetend, melyek felett az kettős oszloprendeknek szélén két felől egy egy kerubim fog állani, s ennek magassága a piedestalon kívül 15 lábnyi lészen. . . .Tessék tehát ezeknek formáját kiművelt mesteri értelmével elhatározni, rajzolaton vagy inkább gipsz modelába mintegy 3 vagy 4 lábnyi nagyságban készíteni, hozzám küldeni, vagy személyesen elhozni.” Ferenczy második levele 1822. november 23-án kelt. „Nints nékem — írta — edényem smaragdból (mint annak, a ki a Homerus munkáját ily edénybe rejtegette) Hertzegséged nem kevésbé Hazafiui mint kegyes válaszát megőrzenem, mellv szerént az én pállyám futására olly utat nyitni méltóztatott, hogy most Rómában müvészséget tanuló ifjúság között senki is affélével nem dicsekedhetik. A leg forróbb háláló köszönetem mellett kívánom tudtára adni, hogy jóllehet Canovának a született Földén lett hirtelen halála csak két Napja hozzánk el érkezett, én nékem volt a szerentsém, azon Fő Templom s ahoz tartozó kép-faragó munkák felől két ízbe hosszas tanátsot tartani, a régi, köz, és mostani Időszakasz szokásait öszve hasonlgatni, nevezetesen a két keru- bimokat, agyagból egy arasznyi nagyságba már látta, és én minél elébb Hertzegséged kívánása szerént Gibsből el fogom készíteni és be küldeni.” 1823. február n-én irta Ferenczy a harmadik levelet, amelynek melléklete volt a most megtalált rajz. „Boldog- asszony havának (január 1 i-dikén indultak uttyokra azon két kerubimok gibs modeljai, mellyet ezen Írásnak meg kapása után csak hamar meg érkezettnek lennie képzelek. Egy a Templom ormójára készült rajz gondolatot, ide hozzá ragasztván a leg méllyebb alázatossággal, Hertzegségednek be mutatni kívánok, az említett keru- bimokat is rajzban hozzá adván, az egésznek öszve hangzását annál érthetőbbé tenni. Tárgyul választám, Krisztus Urunk 12 Esztendős korába a Doktorok között, ez egy nemes rangú, erköltsöket oktató, mindenektől könnyen el érthető tárgy lehetne, valamint Krisztus Urunk születése is, Keresztelő Sz. János Predicatioja a Pusztába, Krisztus feltámadása s. a. t. de ezekbe több köz rendbeli embereknek, mint Pásztoroknak, katonáknak, gyermekeknek, asszonyoknak és sok különböző állatok nemei be folyata miat inkább a festőségnél, mint egy komoly képfaragóságnál lehetnének helyei ...” Rudnay az 1823. október 28-án kelt második válaszlevelében egyebek között ezeket írta: „Rég megérkeztek hozzám a gypszből készitett két kerubimok, de motsko- san és meg tsonkitva az útra való rossz készület miatt, úgy hogy az éppen nállam lévő Bécsi képfaragó által kelletett helyre állítanom. Levelére válaszomat azért halasztottam eddig, hogy többeknek vélekedését meg érthessem ezen tárgyban. Tetszik többnyire ez a munka, és a melly kisebbségeket némelyek észre vesznek, azokat könnyen meg lehet változtatni az eredeti művben. Ezek a Kerubimok illeni fognak a templom omlójához is, amelly az Ur Jézus feltámadását, úgymint az érseki templomnak mintegy hamvaiból fel támadó képét példázni fogja; melly Templom mivel még most kezd felemelkedni Fundamentumaiból, úgy vélem, hogy még nintsen ideje annak, hogy az itten Hazánkban található márványból készítendő kerubimok képfaragásához kezdjünk. Azonban, kedves Ferentzym ! ezt én a maga ítéletére bizom és kedvesen fogom venni, ha nekem egyenesen meg Írja, miilyen fel tételek alatt válalja magára az illyen, vagy más, a dolog mivoltához képest meg kéván- tató képfaragásokat és mikor szándékozik Esztergomba jönni. . . .” Rudnay e felhívására Ferenczy az 1823. november 20-án irt levelében válaszolt. A két szobor, valamint a 16 öl hosszúságú timpanon szoborcsoportjának elkészítésére tíz évi időt és 40 000 rajnai forint díjat kért, feltéve, ha „legalább is más 40 vagy 50 ezer forint commis- siót találhatunk, a mint ő Felsége Császár és Királyunk4 147
