Prokopp Gyula: Ferenczy István terve az esztergomi bazilika előcsarnokának szobraihoz (1974)
L G ONDOLATOK. ó/zit/taemi ■ ^clem^terftAez tariczáÄífijotnyo munkál iránt, HERTZEG RRIMAS RUDNAINAK ifArJdt, nál s más Országunk Nagyjainál különös reménységink vannak”. Néhány kisebb jelentőségű kívánságon kívül kijelenti még, hogy „a választott lakó helyünknek Budán kell lenni”. Rudnay meglepődve olvasta Ferenczy levelét. „Mivel a többes számmal él — irta 1823. december 23-án Ferenczynek — s következőleg többeknek nevében is azt hozom ki, hogy valamely Olasz Társasággal szándékozik Magyar országban meg telepedni, a mi ugyan Kedves Ferentzy szabad akaratyától függ, hanem én azon Társaságot az én munkáimban használni nem akarom. Egyedül magát személyesen, ha . . . Esztergomba akar dolgozni, szívesen elvárom. . . . Mivel Isten segedelmével úgy szándékozom folytatni a dolgot, hogy hét esztendő alatt az egész Templom tökélletesen fel épüljön, a kerubimok elkészittésére tiz esztendőt nem engedhetek és arra magamat nem kötelezhetem, más con- ditiokat is szerezzek ...” 1824. január 7-én Ferenczy így válaszolt: „Levelem mellett hittel kéntelenittetem maradni, ki vévén a többes számmal való élést az eggyre fordítani, mert én még ez ideig magam vagyok.” Ezzel befejeződött Ferenczy és Rudnay levélváltása, de a kapcsolat nem szakadt meg közöttük. Ferenczynek József testvéréhez írt leveléből (Buda, 1824. november 14. [2]) tudjuk, hogy Rómából hazaérkezve felkereste Rudnayt. „Én — irta — szerencsésen Esztergomba értem és a prímás úgy viselte magát, hogy jobban lehetetlen kívánni ... A több között, midőn a márvány bajos, vagy messzi helyéről panaszkodtam, azt felelte, ha Amerikában volna is, csak magyar föld legyen, mégis kihoznánk.” Ez az utóbbi mondat utalás arra, hogy időközben megállapítást nyert, hogy a prímási uradalom gerecsei bányájában nem található szobornak alkalmas márvány. 1826. júliusában értesítette Ferenczy Rudnayt, hogy az Űjpalánka közelében fekvő Dognácskán megtalálta a szobrok kifaragására alkalmas fehér márványt. Ekkor már épülőben volt a bazilika szt. István kápolnája, az előcsarnok építése viszont elhalasztódott. Rudnay ezért a kápolna oltárszobrának elkészítésével bízta meg Fe- renczyt. Az 1827. február 12-én kelt szerződés^] szerint Ferenczy arra kötelezte magát, hogy 1828. novemberére elkészíti a bemutatott rajz szerinti szobrot és az annak hátteréül szolgáló domborművet, melyekért Rudnay 12 000 bécsi értékű forint tiszteletdijat fizet, és viseli a köveknek Dognácskáról Budára való szállítása költségét. A megállapított határidő azonban rövidnek bizonyult. A mű csak 1831 nyarára készült el és Rudnay halála előtt (1831. szept. 13.) fel is állították. Rudnay még a saját képmásának és a főoltár két oldalára szánt angyalszobroknak az elkészítésére is megbízást adott Ferenczynek. Az erre vonatkozó szerződést nem ismerjük ugyan, azt azonban tudjuk, hogy a királyi kamara, mely a Rudnay halálát követő széküresedés idején az érseki uradalom kezelését magához vette, 1833 júniusában 500 ezüstforintot fizettetett Ferenczynek a Rudnay-szoborért[4], amelyet most az esztergomi Keresztény Múzeum őriz. Ugyanekkor további 974 ezüstforintot és 40 krajcárt is vett fel Ferenczy az angyalszobrokon végzett munkájáért. Ez összeg ellenében arra kötelezte magát hogy a ruszkahegyi bányájában kinagyolva levő négy darab követ („a 2 angyal —■ 2 darab, a 4 szárnya — 2 darab, summa summarum 4 darab”) 148
