Prokopp Gyula: Az esztergomi Víziváros (1979)
A török uralom idején romok és nagyobbrészt csak hevenyészett viskók tömkelegé szegélyezte ezeket az utcákat. Reihold von l/ubenau követségi orvos, aki 1587 februárjában járt Esztergomban, csak nyomorúságos házikókat látott a Vízivárosban. [12] Auer János Ferdinand pozsonyi polgár, aki 1663 augusztusában fogolyként került Esztergomba, még a vízivárosi városfalat is nagyobbrészt beomlottnak találta. [13] A város zsúfoltságát mutatja, hogy a már említett 1575. évi „telekkönyv” 210 „házat” írt össze ott, ahol az 1726. évi és későbbi uradalmi összeírások félannyi házat sem találtak. [14] Zsúfoltságra mutat Forgách Simonnak 1570. évi jelentése is. Eszerint a vízivárosi török sorkatonaság létszáma 590 fő, de — folytatja — „az efféle zsoldosokon, spahikon és egyéb rendszerinti őrseregen kívül még sok önkéntes is van minden török várban, minden fizetés nélkül tengődő lovasok és gyalogosok, akik arra várnak, hogy szolgálathoz és zsoldhoz jussanak, ha valaki kidől a sorkatonák közül. Ezenkívül van még számos kereskedő is, közülök egyesek katonaként is helytállanak.” [15] E sivár környezetből emelkedtek ki a dzsámik és a fürdők. A Víziváros területén négy muzulmán imahely volt és közülük kettő volt dzsámi, ahol a pénteki hivatalos imát végezték. A Mehkame-dzsámiról már szólottunk. A másik a vízitorony szomszédságában (Berényi Zs. u. 18.) volt Ozicseli Hadzsi Ibrahim-dzsámi. Az itteni régibb épületet 1605 és 1663 között alakították át imahellyé és minaretet is építettek melléje. A minaret elpusztult, de az épület falai máig is állnak és a belsejükben egy szamárhátú ívvel boltozott falfülkét rejtegetnek. A török kiűzése után az érseki uradalom magtárnak használta az épületet, amelyet a számadások még a 19. század elején is „templum Turcicum” néven emlegettek. [16] A vízitorony maradványai között a melegforrás vizével hajtott malmot és e forrás vizével táplált egyszerű fürdőt létesítettek a törökök. Ez a malom és fürdő még a 19. században is használatban volt. A közeli (már befalazott) gyalogkapu íve felett máig is látható a török uralom jelentős emléke, a Szulejmán-emléktábla. Még a 16. század hatvanas éveiben nagyobb szabású fürdő épült a városfal kis-dunaparti sarokbástyájánál, de az 1594. és 1595. évi ostromok alkalmával rombadőlt. Maradványait néhány évvel ezelőtt találták meg az Óvoda utca 6. és 8. számú házak területén. A márványlapokkal kirakott udvar egy része, kőből faragott szökőkút és egy kisebb fördőmedence került eddig elő. [17] Nem messze ettől, de már a városfalon kívül, a sokszögű bástya tövében szintén volt egy fürdő, amelyet a 17. század közepén építettek. A 19. század második felében kupolája beomlott és a romokat földdel temették be. Azóta feltárásra és restaurálásra vár. Az 1760-as évekből származó leírás szerint kváderkőből épült, sokszögű, 4. A vár és a Víziváros törökkori látképe, képzelt épületekkel. (17. század —Lépőid Antal: ,,Esztergom régi látképei" — Bp. 1941. — 134. szám) 6. A főutcának a Várhegy tövében húzódó házsora a megyeháztól a Postakapuig. (Részlet a 11. számú képből) 87 5- A ,,ferences fürdő” környékének helyszínrajza a 18. század végéről (PL rajzgyűjteménye)
