Prokopp Gyula: Az esztergomi Víziváros (1979)
templomforma épület volt, belsejében téglából épített ülőhelyekkel, vize annyira tiszta, hogy a medence fenekének kövezete jól látható volt a két embermagasságnyi vízen keresztül, [i 8] A felszabadulás után a ferenceseknek posztókészítő műhelyük volt a fürdő szomszédságában, ezért franciskánus fürdőnek nevezték azt. [19] A török építészet legjelentősebb és viszonylag épségben megmaradt emléke a városfal kis-dunaparti sarokbástyája elé a 17. században gondosan faragott kváder- kövekből épített sokszögű bástya, amelynek falába az egykori 14. honvéd gyalogezred emléktáblája van belemélyítve. A fal több helyen török kőfaragójegy látható. Lubenau említi, hogy a bég lakása a Postakapu mellett volt. Nyilván e tudósítás nyomán a két világháború közötti években emléktáblát helyeztek a Bajcsy- Zsilinszky u. 59. számú házra, amely szerint 1602-ben ott lakott az esztergomi bég. Az évszám mindenképpen téves, mert 1602-ben keresztény kézen volt Esztergom, de az sem biztos, hogy Lubenau ittlétekor éppen ebben a házban volt a bég lakása. [20] * A korábbi ostromok rombolását csak tetézte az 1683. évi ostrom, valamint a törökök 1685. évi -— utolsó és sikertelen — ostroma. Georg Schrader, aki Embert Schervogl kremsmünsteri apát kíséretében 1687 májusában egy éjszakát töltött a Vízivárosban, a ferencesek és a patikus házacskáján kívül még egyetlen felépült házat sem látott. [21] A betelepítés és újjáépítés csak lassan és szűkös módon haladt előre. Mravincsics jezsuita házfőnök még 1714-ben is azt írta, hogy csupa nádfedeles kunyhó veszi körül a rendházukat. [22] A legelső épületek egyike volt a mariánus rendtartományhoz tartozó ferenceseké, akik Lotharingiai Károly seregével együtt léptek a Víziváros földjére. A fővezér helyet jelölt ki számukra (Bajcsy-Zsilinszky u. 44.), ahol kicsiny faházat építettek. Utóbb királyi rendeletet eszközöltek ki, melynek értelmében Vériéin István, a budai kamarai adminisztráció felügyelője, a rend tulajdonába adta az addig is használt területet. Ekkor szűkös rendházat és kápolnát építettek, túlnyomórészt fából. Ez az épület 1706-ban, midőn II. Rákóczi Ferenc ostromolta Esztergomot, földig leégett. Ezt előbb ismét csak ideiglenes építkezéssel pótolták, majd utóbb Kuckländer Ferenc várparancsnok és felesége támogatásával hozzákezdtek a ma is álló kolostor építéséhez. Ennek a Kis- Duna felé eső része 1727-re készült el. Ekkor önálló konventté alakult a vízivárosi ház, mely addig a komáromi konventhez tartozott, és Csiffáry Bemardin lett az első gvárdiánja. Az építkezés csak hétévi szünet után 7. A ferences templom és kolostor földszinti alaprajza. (Az épületnek megyeház céljára tervezett átalakítása alkalmából (I793) készült rajz a PL rajzgyűjteményében) folytatódott. Ennek során 1750-ig felépült a kolostor többi része és a szt. Kereszt tiszteletére szentelt templom, de annak berendezése még évekig gondot okozott a rendtartománynak. [23] II. József 1786-ban feloszlatta a vízivárosi ferences kolostort, de a feloszlatás végrehajtására csak a következő év novemberében került sor. A szomszédos katonai élelemház parancsnoka sürgette a templom kiürítését, mert a templomban szénát akart raktározni. Ezért megengedte a helytartótanács, [24] hogy csak a nemesfémből készült templomi felszerelést szállítsák be a budai ,,Kir- chen-Depot”-ba, az oltárokat és egyéb berendezési tárgyakat pedig adják át Tóth Jánosnak, a csolnoki köz- alapítványi uradalom provisorának, aki már korábban kérte a helytartótanácstól, hogy a templom berendezési tárgyait a kerületébe tartozó községekben (Csolnok, Leányvár, Kirva, Tát) építendő, illetőleg a Tokodon már felépült templom számára engedje át. Az 1788. május 3-án kelt jelentés (relatio tabellaris) szerint ez meg is történt. [25] A főoltáron (Szt. Kereszt) kívül öt mellékoltár volt a templomban Páduai szt. Antal, Segítő szűz Mária, szt. Borbála, Szeráfi szt. Antal, illetőleg szt. Erzsébet tiszteletére. A torony alatti két kápolnában szintén volt egy-egy oltár a Fájdalmas Szűz, illetőleg szt. Anna tiszteletére. — A templomot az élelemház kapta meg, a kolostorban pedig a Colloredo-Mansfeld ezred nevelőintézetét helyezték el. * Az egykori Mehkame-dzsámi — úgy látszik — leégett az ostromok során, mert 1686-ban még fedél nélkül állott. [26] Az 1701. évi canonica visitatio alkalmából azonban már ezt írja róla Jezerniczky Ferenc főesperes: ,,A vár alatti város templomáról ismeretlen, hogy régente ki emelte, vagy milyen védszenttel bírt. Sok éven át a törökök mecsetnek és zsinagógának használták. Midőn ezek nyűgös szolgálata alól felmentetett, szent István első vértanú tiszteletére szentelték fel. Érdekes szentségtartóval bír, melyet a lotharingiai hercegtől kapott Buda második ostroma idején. Van keresztkútja, minden hozzávalóval. Sekrestyéje boltíves.” [27] Az 1713—14. években Keresztély Ágost (1707— 1725) érsek új templomot építtetett a régi helyébe. Az érsekség esztergomi uradalmának számadásaiból részletes adataink vannak a templom építéséről. [28] Az anyagot (kő, tégla, mész, fa stb.) az uradalom adta. A kőművesmunkát Sich Mihály vízivárosi polgár és kőmívesmester végezte. Az összesen 989 % napi munkáért 494 forint 12 dénár bért kapott és ezenfelül egy akó bort az alapkő letételekor. Az ácsmunkáért Gembauer János vízivárosi ácsmester 179 forintot vett fel. Bea János szenttamási lakatosnak ajtó- és ablakvasalásokért és zárakért 86 forintot, Wallberg Miklós királyi városi asztalosmesternek ajtókért és ablakokért 79 forintot, Renner Gábor vízivárosi üvegesnek 565 tábla üvegért 33 forint 90 dénárt, Simon János Lénárt puskaműves és kőfaragónak öt ajtókeretért, öt nagy és hat kis ablakkeretért, valamint két ovális ablakkeretért (összesen 558 köbláb kő á 17 krajcár) 101 forintot, az oldalfalakra készített öt gömbért pedig (auf die Rippel Maur 5 Kugl) 7 forintot fizettek. Az oltár kőfaragó- és szobrászmunkájáért Simon kőfaragó és Reinboth Gottfrid szobrász közösen 170 forintot kaptak. Az oltár asztalosmunkájáért Stemsberger János vízivárosi asztalosmester 70 forintot, festőmunkájáért (aranyozás?) pedig Rumi Ferdinand Antal komáromi festő 90 forintot vett fel. A szentély felett helyezték el az érseknek vörös márványból faragott címerét, melyet két puttó tart. A 96 cm magas és (a puttókkal együtt) 113 cm széles címerért (amely most a bazilika kriptájának oldalfalába van beépítve) Simon és Reinboth együtt 141 forintot kaptak. [29] A címer aranyozását és a templom mennyezetének festését Rumi végezte 34 forintért. A hétváltozatú orgonát Eberhard Anton Heinrich hamburgi orgonakészítőtől vásárolták 158 forintért, az ideszállítás költségepedig 18 forintot tett ki. A név szerint ismeretlen budai harangöntőtől 88 forintért vásároltak harangot. 88