Prokopp Gyula: Az esztergomi Víziváros (1979)
A Vízivárost a Várhegy lábához ölelő városfal egyúttal a vár külső védelmi vonala is a dunai oldalon, tehát annak megépítésére a vár megerősítése érdekében is szükség volt. A krónikának ezen túlmenő tudósítása azonban aligha mentes a túlzástól. Egy középkori városból ugyanis nem hiányozhatott a plébániatemplom, biztosra vehetjük tehát, hogy a Vízivárosnak már korábban is volt plébániatemploma. Inkább csak annak helyreállítására lehetett szükség, ami a földesúr kötelessége volt. Több templom építése és gazdagon való felszerelése azonban már csak azért sem valószínű, mert tudjuk, hogy Teleg- dinek saját családi vagyonát is igénybe kellett vennie már ahhoz is, hogy székesegyházát újjáépíttesse. [5] A Várhegy sziklája tövéhez épült vízitoronyból kiinduló városfal a Duna, majd a Kis-Duna vonalán haladt felfelé és kevéssel a mai Óvoda utca vonalán túl keletnek fordulva, a Bajcsy-Zsilinszky utca 55. és 57. számú telkek között csatlakozott a Várhegyhez. Itt, a Várhegy alján volt a Budai kapunak (vagy Postakapunak is) nevezett városkapu, ez biztosította a Víziváros kapcsolatát a vár és a királyi város felé. A város másik kapuja a Kis-Dunára nyílt, kevéssel a sziget alsó csúcsa felett. A Vízitorony mellett gyalogkapu vezetett a Duna partjára. A fal a kapukkal együtt a 18. század végéig teljes hosszúságában fennállott és jelentős szakaszai máig is megmaradtak. Feigler Ferencnek 1815. évi rajza[6] a városfalnak a Vízitoronytól a barokk korban „jezsuita bástyá”-nak nevezett sokszögű bástyáig terjedő szakaszát ábrázolja. Ez a bástya ma a prímási palota kertjének talaja alatt rejtőzik. A Vízikapu felső oldalának védelmére épült kerek bástyát megkímélte a bontók csákánya és jellegzetes részlete a kis-dunaparti sétánynak. 3. A Vízikapu kerek bástyája. (Bajor Ágoston rézkarca) — A bástya mögötti emeletes épület és zömök torony a 18. század közepén épült lakás céljára. Utóbb — átalakítva— a vikari- atus, majd a tanítóképző otthona volt. Az irgalmas nővérek iskoláinak kiépítésekor lebontották A falnak további, még meglévő részletei a fal vonalába eső házak udvarában láthatók. A középkori Víziváros két templomának csak a helyét ismerjük. Az egyik a mai plébániaház (Berényi Zsigmond u. 3.) telke. Tudjuk ugyanis, hogy itt állott a törökök „Mehkame dzsámi” nevű mecsetje, melyet a város fel- szabadulásakor plébániatemplommá alakítottak át. Tudjuk továbbá azt is, hogy a törökök az itt talált régi építésű, tehát 1543-ban már fennállott templomot használták mecset céljára. [7] A másik templom, vagy talán inkább csak kápolna az előbbitől nem messze állott, az utca másik oldalán, ott, ahol ma a prímási palota kocsiszínje van. A palotának Simor János érsek idejében történt bővítése alkalmával ugyanis itt találták meg a jezsuiták 1689—90. években épített Xaveri szt. Ferenc kápolnájának kriptáját. Azt viszont tudjuk, hogy a Xaveri-kápolna szintén egy régi, tehát a török hódítás előtt már fennállott templom romjaira épült. [8] IX. Bonifác pápának 1400. május i-én kelt bullája búcsút engedélyezett több esztergomi templom, közöttük a ferenceseknek a királyi városban (civitas maior) levő Szűz Mária-, és a Vízivárosban (civitas minor, alias nova) levő Szent bászló-temploma számára. [9] Hogy a Szent László-templom a már említett két templom melyikével volt azonos, vagy egy harmadik temploma is volt-e a Vízivárosnak, amelynek helyét nem ismerjük, erre nézve nincsen adatunk. A Víziváros többi épületéről ugyancsak nem maradtak ránk adatok, azt azonban bizonyosra vehetjük, hogy hiába keresnők ott az egyházmegyei központ épületeit, még kevésbé Vitéz Jánosnak és utódainak gazdag palotáit. Ezek a várban voltak, csak néhány kanonoki ház és a Szt. György-prépostság állott a váron kívül, a keleti oldalon. A Víziváros házai inkább jövevény iparosoknak (Németváros !) és egyéb szolgáló népnek nyújtottak szerény otthont. A gazdag kereskedők és a jómódú iparosok a királyi városban laktak. Eddig mindössze az Óvoda u. 8. és a Bajcsy-Zsilinszky u. 63. számú házaknál kerültek elő jelentősebb középkori lakóházakra utaló falak és kőfaragványok. Az utóbbi talán azonos Battola János esztergomi és erdélyi kanonok és nógrádi főesperes házával, amely a szt. László-temp- lomtól délre állott és amelyet 1429-ben cserélt el peliskei Sáska Albert fiaival, azoknak a Muzsla és Béla között volt Szentgyörgy nevű birtokáért. [9/a] A középkori Víziváros házait illetően némi tájékozásul szolgálhat az 1575. évi török „telekkönyv”,[10] amely a házak egy részéről a puszta összeíráson túl, részletesebb leírást is ad. Eszerint 59 ház közül 11 volt kőből, a többi csak sövényből, vagy vályogból. Ezt az 1:5 arányt irányadónak vehetjük a város többi házára és azoknak a török hódítást megelőző állapotára is. * II. Szulejmán török szultán 1543. augusztus 7-én, kéthetes ostrom után, bevonult Esztergom várába és ettől kezdve az 1595—1605. közötti tíz esztendőt leszámítva, 140 éven át Esztergom török kézen volt. 1683. szeptember 12-én Eotharingiai Károly és Szobieszki János seregei fölmentették Bécset a török ostromzár alól és a Duna mentén hátráló török sereget Párkánynál szétverve (október 9.) Esztergom ostromához kezdtek. Esztergom török őrsége október 28-án átadta a várat. Valahányszor Esztergom vára gazdát cserélt, a Víziváros lakossága is kicserélődött, de lakatlanná sohasem vált. A győzők számára az ott talált romos épületek nyújtottak fedelet. A terepviszonyokon kívül, melyek alapvető változtatást úgysem engedtek volna, ennek is köszönhető, hogy a Víziváros utcarendje változatlan maradt. A főutca a Postakaputól a továbbjutást elzáró Vízitoronyig haladva hosszában kétfelé osztotta a városnak mintegy 5 00 méter hosszúságú és 5 o—100 méter között váltakozó szélességű területét, a kisebb utca[n] pedig ugyancsak a Postakaputól indulva a városfal és a főutca közötti területen a Vizikapuig vezetett és ott — a főutca felé is csatlakozást biztosítva — kicsiny teret alkotott. 86
