Prokopp Gyula: Az esztergomi Víziváros (1979)
i6. Feigler Ferenc 1715. évi felvételi rajza a régi Zöldfafogadó helyén épült házról. (PL rajzgyűjteményében) törvényszék”, majd később ismét az uradalom tisztjeinek szolgált lakásul. A régi Zöldfa épületét Gamel Ferenc uradalmi pincemester vette meg és ott új házat épített. Ezt 1944—45 telén bombatalálat pusztította el, de a Feigler Ferenc által 1815-ben készített felvételi rajz megőrizte a ház képét és alaprajzát. A malmot az ott fakadó hőforrás vize hajtotta, a hozzátartozó vízgyűjtő medencét pedig fürdésre is használták. A víz használatáért a malom tulajdonosa bért fizetett az uradalomnak. 1792-ben gróf Sándor Antal (akinek Bajnán kastélya, a királyi városban pedig emeletes háza volt) megvásárolta a malmot. Helyen új épületet emeltetett, amelynek földszintjén továbbra is malom működött, az emeleti helyiségeket pedig a fürdővendégek kényelmére és szórakozására rendezte be, akik részére öt kicsiny, fedett fürdőmedencét építtetett, és a környéket befásította. Ez volt Esztergom első nyilvános fürdője, de hamarosan megszűnt, mert az uradalommal támadt viszály miatt Sándor Antal eladta a fürdőtelepet, az új tulajdonos pedig csak a malmot tartotta üzemben. [68] Csak 1894-ben építettek itt uszodát, amely hamarosan a mai napig is üzemben levő fürdőteleppé fejlődött. A Sándor-féle épület emeletére kényelmes márványlépcső vezetett, amely az épület sarkán álló, toronyszerű építményben volt elhelyezve. Ez a torony jellegzetes eleme volt a kis-dunaparti sétánynak. Az 1950-es években lebontották ezt az épületet, de Bajor Ágost tusrajza megőrizte emlékét. * Batthyány érsek halála után hosszú széküresedés következett, amelyet csak Károly Ambrus főherceg rövid érseksége (1808—9) szakított meg, de ez is Napóleon magyarországi hadjáratának idejére esett. 1819-ben végre ismét érseket kapott az esztergomi egyházmegye Rudnay Sándor személyében. Barkóczy érsekkel ellentétben, aki előbb felépíteni akarta az érsekség esztergomi otthonát és csak azután szándékozott oda visszatérni, Rudnay már beiktatásával egyidejűleg Esztergomba helyezte vissza az egyházmegye székhelyét, és csak azután kezdett hozzá a Barkóczy halálával megszakadt építkezés folytatásához. Rudnay a vízivárosi plébániatemplomot jelölte ki ideiglenes székesegyházul, az egykori jezsuita kolostort pedig ideiglenes rezidenciául választotta. Fő gondja a Várhegyre tervezett egyházi központnak, a „Magyar Sion”-nak megépítése volt, de a Vízivárost sem hanyagolta el. A plébániatemplom oldalán állott Immaculata- szobrot az egykori Vízikapu kerek bástyájánál állott uradalmi épület elé helyeztette át, a szobor helyén pedig felépíttette a máig is álló emeletes sekrestyét. [69] 12 000 forintért megvásárolta a vallásalaptól a ferencesek egykori kolostorát és ott felsőbb papnevelő intézetet (presbitérium) rendezett be, a mellette levő templomban pedig az ide szállított érseki könyvtárt és levéltárt helyezte el. [70] Megvásárolta továbbá 2000 forintért a plébániaházzal szomszédos Draskovics-féle házat és annak telkén új épületet emeltetett az iskola számára. Az épületet Feigler Ferenc uradalmi építőmester tervezte, az építkezés költsége kevés híján 8000 forintot tett ki. [71] Az iskola (malakóház) kapuja felett márványtábla hirdeti a ház egykori rendeltetését: „TENERAE PUBI RUDIMENTIS BONARUM ARTIUM IMBU- ENDAE PRINCEPS PRIMAS ALEXANDER A RUDNA — MDCCCXXIV.” A várbeli építkezés során elbontásra került a vár piacán (Parade Platz) állott Mária-szobor, amelyet 17. A Sándor-féle fürdőhöz tartozott épület a lépcsőhöz számára épített toronnyal. (Bajor Ágoston tusrajza a Balassa Bálint Múzeumban) 94
