Prokopp Gyula: Az esztergomi Víziváros (1979)
Kuckländer Ferenc egykori várparancsnok felesége állíttatott. A szobrot a vízivárosi sétatéren újból felállították, de a terület beépítésekor tovább helyezték, előbb a Bibliotéka épülete elé (Bajcsy-Zsilinszky u. 28.), majd a szemben levő házsor 51. és 53. számú házai közötti beszögellésbe tették, végül is a Várhegyre került vissza. [72] 1829-ben Rudnay megvalósította Batthyány ersek tervét: a sétateret Packh János terve szerint házhelyekre osztotta fel. A jelentkezők örökbérletként kapták a telket, azzal a kötelezettséggel, hogy azon két éven belül emeletes házat építsenek. A mai számozás szerinti 28. számú telket Beimel József nyomdász, a 30. számút Deininger Ferenc üveges, a 32. számút Lang Antal asztalos, a 34. számút Singer Péter szappanfőző, a 36. számút Grämling Ignác ácsmester kapta. [73] Beimel 1846-ig sem tett eleget az építési kötelezettségének, ezért Rudnay utódja, Kopácsy József érsek (1838—1847) visszavette tőle a telket és ő maga kezdett ott építkezni, de halálával félbeszakadt ez a munka. Csak 1853-ban került sor az építkezés folytatására, amikor Hild József terve szerint elkészült a Főszékesegyházi Könyvtár épülete. (Bibliotéka).[74] 1875-ben Simor János érsek ebben az épületben nyitotta meg a közönség számára képtárát, amely 1883-ban az újjáépített prímási palotába került át és alapját képezi a ma már a határokon túl is ismert Keresztény Múzeumnak. Nem építkezett Grämling Ignác sem, de az ő mulasztását kimentettnek vették. Ő volt ugyanis a bazilika építésének ácsmestere és a néki jutott területet ácstérként használta. [75] Halála után Pribyla József kanonok (1787—1857) vásárolta meg a házhelyet és ő építtette ott a máig is álló földszintes házat. Az utca túlsó oldala, az egykor megyeház céljára kijelölt terület már korábban beépült. A Zöldfa fogadó építése után fennmaradó területet egyidejűleg két házhelyre osztották és négyszögölenként 15 krajcárért eladták. Az 53. számú ház telkét Schmidtbauer György uradalmi ácsmester, az 55. számú ház telkét Gamel Ferenc uradalmi pincemester vásárolta meg. [76] A Bajcsy-Zsilinszky utca 57. számú házat Singer Péter építtette 1838-ban. A ház fölépülése előtt az 55. és 57. számú házak határán egészen az utca vonaláig nyúlt le a mintegy két méter széles városfal. Ebbe a falcsonkba kicsiny helyiség volt bemélyítve, amelyet az uradalom bérbe adott borbélyműhely céljára. [77] Kopácsy József érseksége idején már kétségessé vált, hogy a Várhegyre tervezett érseki palota megépül-e ÉRSEKI PALOTA ES2TBP.0<3«ÉAN PRÍMAT1AL PALAIS ifi ü?Í-.N 18. A Prímás-tér az 1860-as években. (Stowikowski Adám színezett kőrajza. (A templom bal oldalához simuló épület a Rudnay érsek rendeletére épített sekrestye. A kép jobb szélén látható emeletes ház az ún. Ormosdy-ház. Az a ház, amelyen a zászló leng, az ún. Baróth-ház) a bazilika két oldalán. Az ideiglenes székház pedig kicsiny és egyébként is kevésbé megfelelő volt. Kisebb belső átalakításoktól eltekintve ugyanis abban az állapotban volt, amint a jezsuiták megépítették. Kopácsy már 1841-ben megbízta Hild Józsefet, készítse el a ház bővítésének tervét, de a munka csak 1845-ben kezdődött meg. A homlokzat kialakítására több terv is készült, amelyek közül az valósult meg, amelyet Stowikowski Ádámnakaz 1860-as években készült kőrajzáról ismerünk. Adatunk van azonban arra, hogy a három ablaktengelyes sarokrizalit a terv teljes megvalósulása esetén közép- rizalit lett volna, amelyet egy további, hat ablaktengelyes szárny követett volna. [78] A Berényi Zs. u. 1. számú házat szintén Kopácsy építtette a Baróth Ádám kötélverőmester örököseitől 6000 forintért vásárolt ház helyén, lakásul az érseki kancellária alkalmazottai számára. Az épület tervezője Pauly bécsi építész, a szobrászati díszítéseket (pillérfők stb.) Hoffmann Ignác esztergomi, illetőleg Maurer Pál pesti szobrász készítették. [79] A Rudnay által létesített presbitériumot Kopácsy bővíteni kívánta, ezért az egykori ferences kolostornak kétemeletes, apró ablakú épületétől a teleknek főutcai határvonaláig terjedő udvarába egyemeletes, nagy ablaknyílású, új szárnyat kezdett építeni, de Kopácsy halálával félbeszakadt ez a munka. [80] Az építkezést Kopácsy utóda, Scitovszky János érsek (1849—1866) fejezte be és ide helyezte át (1850) az egyházmegye szemináriumát, amely az érsekség és a káptalan visszatelepítésekor egyelőre még Nagyszombatban maradt. A régi ferences épületben volt a szeminárium mindaddig, amíg a Várhegy oldalában fel nem épült az új szeminárium Hild József terve szerint (1865). Az így felszabadult épületet a hozzátartozó templommal együtt a szatmári irgalmas nővérek kapták meg, [81] akiknek iskálái 1948-ig működtek itt. Ez idő alatt intézetükhöz csatolták FalkBálint egykori házát, a Víziváros kisebbik utcája (akkori nevén Szt. János u.) területének túlnyomó részét és azon túl, a Kis-Duna partján állott kis házak 19. Víziváros látképe a Szt. Tamás-hegyről. (Sattler Hubert 1873. évi festménye a Keresztény Múzeumban.) A kép bal alsó sarkában látható a régi Zöldfa-fogadó helyén épült ház, vele átellenben a bibliotéka épülete, majd a Rudnay által kiosztott házhelyeken épült házak. Az egykori ferences templom melletti udvarban már felépült a Kopácsy érsek idejében az egykori zárdaépülethez toldott utcai szárny. A főutcának a Postakapu mögötti részén volt falszoros már megszűnt, mert a Kis-Duna felé eső házsor kiugró részét elbontották. Az átellenes házsor beszögellése azonban (üzletajtó!) jól látható. A kép jobb oldali előterében lévő ház (mintás cseréptetővel) az új Zöldfa-fogadó. A ferences templommal szemben szélesen elnyúló háztető a régi megyeház. Mögötte a vízivárosi plébániatemplom és a prímási palota, még egyemeletes formájában. A háttérben a Nagy-Duna a hajóhíddal és a párkányi part 95
