Prokopp Gyula: Az esztergomi Víziváros (1979)
a helytartótanács elé. Az egyik: adják a megyének a volt ferences kolostor épületét és a megye átalakítja azt megyeház céljára. A másik: építsenek új megyeházát a Batthyány érsek által felajánlott területen. Az új megyeház tervét Hidegh Ferenc megyei mérnök készítette el. Egyik terv sem valósult meg. [59] A régi útvonal kanyarulatában egy kő-feszület állott már az 1720-as évek óta. A tereprendezés alkalmával szétbontották ezt a feszületet és köveit elszállították. 1792-ben a város polgársága arra kérte Batthyányi, hogy alkalmas helyen ismét állíttassa fel ezt a feszületet, amely előtt végezték áj tatosságukat a pestisveszedelem idején. Az érsek ahhoz a feltételhez kötötte a kérés teljesítését, hogy a város vállalja magára a kereszt karbantartását. Mi történt tovább ebben az ügyben, azt nem sikerült felderíteni. [60] 1792-ben lebontatta Batthyány a Vízikaput is, hogy ezáltal rálátás (prospectus) nyíljék a városra. [61] 1790- ben újra köveztette a főutcát, [62] 1793-ban a jezsuitabástya tövében kávéház[63] épült, amelynek három szobája közül az egyik biliárdszoba volt. 1795—97. években sor került a Vízitorony melletti fürdő bővítésére. Az érsek példaadása másokat is arra indított, hogy a Vízivárosban építkezzenek, azt szépítsék. Korábban az volt a szokás, hogy az érseki tisztek, ha a Vízivárosban töltötték is szolgálatuk idejét, másutt szereztek maguknak otthont öreg napjaikra. Különösen kedvelték a királyi várost, amely kedvezményekkel is magához édesgette őket. [64] Órmosdy István udvari tanácsos és az erseki uradalmak jószágkormányzója (regens) az elsők egyike volt, aki a Vízivárosban építkezett. 1794-ben megvásárolta Wagner János érseki pincemester és Korner Antal cipészmester (abban az esztendőben Víziváros bírája) házát és e két ház helyén kezdte építeni a Bajcsy- Zsilinszky u. 77. számú házat. Jellemző az egyik szomszédnak, Hitter Jakab mézeskalácsosnak a magatartása, aki azért mondott le az őt megillető elővételi jogról, mert Ormosdy a város díszére váló épületet szándékozik építeni (pro decore totius huius civitatis decentem domum aedificare intendat).[65] Az építkezés közben Ormosdy meghalt. A félig kész házat Batthyány megvásárolta és az építést befejezte. Ekkor épült Fáik Bálintnak eredetileg csupán egyemeletes háza (Bajcsy-Zsilinszky u. 42.) és ekkor (1785) vásárolta meg és építtette emeletesre a történetíró Katona István az Óvoda u. 6. szám alatti házat. Katona ugyanis — elveszítve a pesti egyetemnél viselt tanári állását — Esztergomba költözött és öt éven át ebben a házban dolgozott nagy művének a „História critica regum Hungáriáé’’-nakrrásán. Ennek emlékét márványtábla hirdeti a ház falán. 1790-ben Katona Kalocsára költözött. Ott fejezte be művének 33—36. kötetét (I. Lipót király kora), de ennek kinyomtatására nem talált mecénást. Ezért Batthyány hoz fordult, aki az előreláthatólag 1600 forintot kitevő nyomdaköltség összegén megvásárolta a házat, bár a szakértők kevesebbre becsülték. (1793) [66] A Víziváros házainak jó része ekkor még a régi állapotban volt, keskeny, oromfalas homlokzattal az utca felé, sőt még ma is van hírmondó belőlük (Óvoda u. 4.), Jáczyg György rajzán pedig a főutcának a régi megyeháztól a Postakapuig húzódó szakaszát láthatjuk ilyen és ehhez hasonló házakkal. Az 59. számú ház álemeletes részének vakolata néhány év előtt leomlott és ekkor láthatóvá vált a vályogból épült oromfal és az arra téglából épült kiegészités. A Postakapu előtti terület rendezésével Víziváros külvárosa szorosabb kapcsolatba került a belső várossal. Ennek a városrésznek nevezetesebb épületei voltak az érseki uradalomnak a Zöldfához címzett vendégfogadója és a terület déli végén, a Kis-Duna partján levő malom. A Zöldfa-fogadó a külváros északkeleti sarkán (ma: Bajcsy-Zsilinszky u. és Liszt Ferenc u. sarok) állott. Omladozó vályogépülete, amelyben mindössze csak négy szoba volt és csak szűk udvar tartozott hozzá, elégtelen volt a megnövekedett forgalom számára. Már régóta tervezték az új fogadó építését, de ez a 19. századra 14. Az Óvoda u. 4. számú ház utcai homlokzata 15. A Bajcsy-Zsilinszky u. 59. számú ház álemeletes részének utcai homlokzata. Látható, hogy az oromfalat később építették ki álemeletté halasztódott. Az egykori városháznak jellegtelen épülete máig is áll, két lakóházzá megosztva (Lenin sétány 3., illetőleg József Attila tér 4.). Az új Zöldfa-fogadó csak a Batthyány halálát követő széküresedés idején épült fel (1800—1803), de nem a régi helyén, sem a sétatéren, ahová korábban tervezték, hanem az eredetileg a megyeház építésére kijelölt terület sarkán (Bajcsy-Zsilinszky u. 51.). [67] Négy évtizeddel később a káptalan a szomszédos Szenttamás-városrészben felépíttette a máig is üzemben levő Fürdő-szállót. A Zöldfa ekkor feleslegessé vált, épülete az uradalmi jószág- igazgató lakása lett. Az 1856—59. években itt működött az úrbéri birtokrendezést lebonyolító „cs. kir. úrbéri 93
