Prokopp Gyula: Az esztergomi „királyi város” a 18. században (1981)
34- A plébániatemplom karzata az orgonával. készítette kevéssel a II. József király idejében történt feloszlatása előtt. A 19. század végén a Szentháromság- és Mária-oltárok középső részét átalakították és mind a négy oltárról eltávolították az oszlopok között állott szobrokat. A mellékoltárok tervének jóváhagyásánál figyelemmel volt a városi tanács arra, hogy azok az építendő főoltárral arányosak, egymás között pedig szimmetrikusak legyenek. [133] A szószék 1771-ben készült Hersits Ferenc pozsonyi kanonok adományából,[134] valószínűleg líebo Károly műve. Az orgonát Török András tábornok és felesége állíttatták 1789-ben Paziczky János Rajec-i (Trencsén megye) orgonaépitővel. [135] A templomi felszerelés tárgyai közül emlitést érdemel az ezüstözött rézből készült húsvéti gyertyatartó. A szára török munka, barokk stílusú lábazatát — a rajta levő címer és felírás tanúsága szerint — Kóczy Ferenc plébános készíttette 1740-ben. A templomkert kőfalának sarkán levő fülkében áll Nepomuki szt. János szobra, amelyet közadakozásból állítottak 1823-ban. Az egykori Duua-utca további szakaszán, melyet a 18. században túlnyomórészt halászok és kézművesek laktak, nincsen nevezetesebb emlék. Mégis megemlítjük a keleti házsor utolsó telkét (E: 273.), .amelyen 111a a Műszeripari Művek kultúrháza áll. Azóta ugyanis, hogy a Széchenyi-téreii volt sorházát a város eladta, itt volt a városi sorház, amelyet rendszerint bérbeadás útján hasznosítottak. 1755-ben haulier Antal, az akkori bérlő, megvásárolta az épületet, amelyben továbbra is működött a sörfőző, egészen a 19. század második feléig. [136] Magát az épületet csak a második világháború után bontották el. Meg kell még emlékeznünk a város egyik rövid, kelet- nyugati irányú utcácskájáról, amely a 19. század végén nagy forgalmi jelentőséget nyert. Kz az utca a mai Mártf- rok-útja. 1716-ban a molnárok utcájaként (piatea molito- rum) említik, f 137] nyílván azért, mert a Kisdunának közeli, a beömlő liéwizek miatt fagymentes szakaszába 35. A plébániatemplom déli oldala a templomhert (eredetileg temető) kőfalával. A kerítés sarkán álló fülkében Nép. sz. János szobra . A háttérben a plébániaház, mögötte a ferences templom homlokzatának oromfala és a torony. szokták behozni télire a.Nagyduna hajómalmait. Nevezték még a I/őrinc-kaputól a Kisdunára menő köznek is (vicus a porta Eaurentii ad ramum Danubii), a 19. század közepétől pedig az 1950-es évekig I/írine-ulca volt a neve, hogy legalább ez a név őrizze az egykori templom és városkapu emlékét. Az 1895-ben épült nagydunai vashíd (a szigeten épült töltésen és a Kisduna hídján keresztül) ebbe az utcába vezette a Duna balpartjáról Esztergom felé irányuló forgalmat. Ekkor épült az utca egész északi oldalát elfoglaló emeletes bérház, valamint a déli házsor újabb házai, amely utóbbiak azonban áldozatul esnek a most folyó-rendezésnek. Újból visszatérve kiinduló pontunkhoz, az egykori I/őrinc-knpu helyéhez, még a kapu előtti térségre, a mai Rákóczi-terre kell kitekintenünk. Ez nemcsak a mai, egyesített városnak a forgalmi központja, hanem már korábban is erre mutatott a fejlődés iránya. A kapu külső oldalától a Kisdunáig terjedő részen már a 18. század elején kezdett települni a „suburbiuin penes thermas,” a későbbi Hév- viz-utca, amelynek még a nyoma is most van élt üllőben. [138] A kapu külső oldalán állott a postaház, előtte tartották az egyik hetivásárt (kispiac), és jómódú polgárok is építkeztek a kapu közelében. A két legnagyobb ház volt a még mindig álló Rákóczi-tér 3. számú (E: 349.) és a mostani rendezés során már lebontott Hévíz utca 2. szá36. A Deák F. utcának a plébániatemplomtól délre eső része az 1876. évi árvízkor. (Kilátás a templom erkélyéről.) Baloldalt a szoborfülke tetőzete, a jobb oldali sarokházon a halász-cégér. 16
