Prokopp Gyula: Barkóczy Ferenc esztergomi érsek építkezése (1977)

tudjuk, hogy Barkóczy haláláig összesen kilenc kanonoki ház alapja készült el, még pedig az északi házsoron nyolc, a déli házsoron pedig egy házé,

*

Barkóczy halálával (1765. június 18.) úgy az érseki, mint a káptalani részen abbamaradt a munka és nem sokkal később a katonaság is visszaköltözött a várba. Az 1767—1772. években pedig Mária Terézia rendelkezésére, a székesegyház szentélye számára készült alapfalak között, betöltetlen érseki javadalom jövedelméből felépült egy szerény- méretű templom, [49] mintegy a Barkóczy-féle terv megvalósításának örök akadályául. [50] Tervezője és az építés irányítója szintén Hilleb- randt volt.

Az új templom homlokzata előtt a középkori székes- egyház lebontott északi oldalának helyén — hogy a környezet sivárságát enyhítsék — hársfaíigetet telepítettek. Görgey Márton kanonok [51] kegyelete utóbb a bontástól

megkímélt rész oldalán támfalat emeltetett és az egykori szentély helyét kálvária-csoporttal, a maradványok nyugati végét pedig Jézus megostorozását ábrázoló szoborral díszíttette. Ilyen volt a Várhegy képe Batthyány József érseksége (1776—1799) és az azt követő széküresedés, valamint Károly Ambrus rövid érseksége (1808—1809) és az újabbi széküresedés (1809—1819) idején (12. és 13. kép).

Barkóczy Ferenc építkezésének újrakezdését csak Rudnay Sándor érseksége (1819—1831) hozta meg. Ő már 1820-ban munkához kezdett és 1822. április 23-án letette a mai bazilika alapkövét. Rudnaynak Kühnel Pál volt az építésze, aki — a kapott megbízás értelmében — Hillebrandt tervének figyelembevételével készítette el az ,,új magyar Sión” tervét. Kühnel terve jóval nagyobb szabású volt Hillebrandt tervénél, de csak részben valósult meg (14. és 15. kép). A Barkóczy korában megépült falak közül az alsó átjáró falait, valamint az északi kanonoki házsor első négy házának alapfalait a Kühnel-féle terv is felhasználta. [52]

JEGYZETEK

1 Prímási levéltár — Esztergom (a továbbiakban: PL) AEV. no. 1326. Extractus protocolli vicarialis de anno 1761.

2 A várral együtt az érsélcség részére átadott felszerelés leltára 1762. január 19-én kelt. — PL. — Arch. Saec. — Acta radicalia — Classis A. no. 61.

3 Zádor—Genthon: Művészeti Lexikon — Bp. 1966. (a továbbiakban: ML) II. kötet, 201. o. és a „Magyarország műemléki Topográfiája” sorozatban Voit Pál: „Heves Megye Műemlékei” II. kötet. 347. o.

4 ML—II. kötet 387. old. és Kelényi György: Franz-Anton Hillebrandt — Bp. 1976. (Művészettörténeti Füzetek)

5 MI^—I. kötet 367. o.

6 Mindkét számadást a PL őrzi (számvevőségi levéltár) Hille- brandt a készkiadásainak túlnyomó részét csak Barkóczy halála után érvényesítette. (Cassa geberalis — 1765. évi szeptember- december havi számadás 20. tétele.)

7 A nyugta teljes szövege: „Quittung. Pr zwey hundert Holland Ducat, sage 200 Stuckh, welche ich Endes geferttigter vermög gemachten Project zu dem Bau nacher Graan, aus dem Hochfiirstl. Haubt Cassa richtig und baar empfangen habe, bezeiigt meine hier unter gestehe Handtunterschrifft und Pötschaffts Ferttigung. Actum Presspurg den 15-te Marty 1763. — F. A. Hillebrandt Kays. Königl. Hung. Hof Kammer Architect et Ingenieur,” — Kívül: „Super 825 fl titulo remunerationis pro delineationibus structurarum Strigoniensium dno Hillebrand datis.”— Az 1763. évi Cassa generalis számadás II. csomó, 48. számú okmány.

8 A 6. jegyzetben említett számadási okmány így sorolja fel a rajzokat:

„vor denen Stein Mötzen von Marmor der Kirchen Riss auf 2 Bögen,

vor den beschribenen Kirchen grundt Riss auf 2 Bögen,

vor die 4 Kirchen grundt Riss 4 Bögen, deren 3 mahl,

vor die Kirchen Faciada von Ruckhwerts 2 mahl,

vor die Kirchen Profiler durch die Cupel in der mitten 3 mahl,

vor die Profü durch die Kirchen Läng 1 mahl,

vor die Seithen Capellen 2 mahl,

zu der Capitel Faciada 3 Bögen lang,

zu der Seminaristen Faciada 2 Bögen lang,

zu dem Haubt Plan 3 Bögen lang,

zu der Haubt Faciada von Vorne 3 Bögen lang,

zu der Faciada von der Seithen der Kirchen 2 mahl,

zusammen auf 38 Bögen Leinwath.”

9 Török Ferenc már Esterházy prímás idejében az érsekség szolgálatában állott mint levéltáros. Barkóczy idejében kamarai tanácsos és a prímási pénztár kezelője. 1766-ban supremus director et plenipotentiarius-ként említik.

10 Rössel Ferdinand már Egerben is Barkóczy szolgálatában állott. 1765 márciusában Barkóczy elbocsátotta Rösselt szolgálatából. Erre valószínűleg az adott okot, hogy Rössel nézeteltérésbe került Oratsek Ignáccal és mindketten panasszal fordultak Barkóczy - hoz. Rössel levélben (PL-AEV no. 1343.) kérte Faba Simon kanonok közbenjárását. Ebben a levélben egyebek között ezt írja: ,,. . . flec- tetur tarnen idem Celsissimus, ut spero, recordatione antiquorum servitiorum . . . et pro perceptis a 20 annis beneficiis Suae Celsitu- dinis manus osculari liceret...”

11 Straumann József neve 1764, óta szerepel az esztergomi uradalom számadásaiban.

12 Oratsek Ignác neve 1762. óta található az esztergomi uradalom számadásaiban, eleinte mint „murarius Budensis”. Utóbb Esztergomban telepedett le és itt halt meg 1767. okt. 21-én,

61 éves korában. (Esztergom-vizivárosi plébánia halotti anyakönyve: III. kötet. 147 o.) — ML — III. kötet 612 oldal.

1762. éveben Schaden Lénárt „murarius Strigoniensis” is dolgozott az építkezés előkészítő munkáinál.

13 Canevalenak a Bakócz-kápolnáról készített és reánk maradt rajzait Balogh Jolán sorolja fel („Az esztergomi Bakócz-kápolna” —

— a továbbiakban: Balogh — Bpest., 1955. 113 —114. o.) Akápolna keresztmetszetét ábrázoló rajz megadja az évszámot: „Designée a Grann par Canneval Archien en 1761.”

14 Richwaldszky György (1744 — 1779) Barkóczynak mint egri püspöknek, titkára volt. Később egri, 1762. óta esztergomi kanonok, utóbb érseki helynök és segédpüspök. — Lásd Kollányi Ferenc: „Esztergomi kanonokok 1100 —1900.” Esztergom, 1900. (a továbbiakban: Kollányi) 374. o.

15 A levél teljes szövege: „Spectabilis Domine Consiliarie, Domine mihi singulariter colendissime. — Celsissimus Dominus Princeps medio harum mearum insinuat Spbli DnaoiVrae, dignetur quantocyus, si fieri potest adhuc hódié a (Viennam) Dno Mathiae Stieber Mercatori transponi curare 40. id est quadraginta aureos, cum mandato, ut Ganevalium sibi notum architectum eum nempe, qui Strigonium pro piano delineando missus fuerat, exquirat, eosque ipsi tradat in bonificationem expensarum eo itinere factarum, ac in eum finem, ut ex his interea uxori suae de mediis vitaeprovideat, ipse verő cum piano memorato quantocyus Posonium excurrat. — Jussa executus, me gratiis commendo, et maneo servus obsequen- tissimus Georgius Richwaldszky.”

16 Azt a feltevésünket, hogy Canevale kiküldése Hillebrandt tudtával történt, a következőkre alapítjuk: Az 1762. március 19 — 28- i esztergomi kiküldetéssel felmerült költségre vonatkozó számadási okmány részletesen felsorolja az út egyes szakaszaira kifizetett fuvarköltséget, a visszaútnál azonban az Esztergom — Győr közötti közötti út fuvardíja nincsen felszámítva. Ennek az az oka, hogy a visszautazásnak erre a szakaszára az esztergomi tiszttartó gondoskodott fuvarról és annak költségét az esztergomi uradalom 1762. évi számadási okmány szövege a következő: „Generosus dominus Andreas Majer, I. Archi-Épiscopalis Dominii Strigoniensis rationista, penes mandátum Suae Celsitudinis pro revisione arcis Strigoniensis missos duos architectos, et hinc Strigonio usque Jaurinum itaque remissos, pro conducta occasione curruli ex cassa dominii solvet florenos octo.

— Signatum Strigonii, 28-a Marty 1762. — Sigismundus Luby provi- sor.” — Barkóczy tehát két építészt küldött ki a Canevale-féle felvétel felülvirgálására. A második építész aligha lehetett más, mint maga Canevale, még pedig annál kevésbé, mert egy harmadik építész neve nem fordul elő a számadásokban. Igaz, hogy a Canevale részére kifizetett napidíjnak sincsen nyoma a számadásokban, de ennek elfogadható magyarázata lehet, hogy ezt kiegyenlítettnek tekintették a korábban felvett 40 arannyal. — Egyébként Richwaldszky levele alapján az is feltehető, hogy Canevale kevésbé kedvező anyagi körülmények között volt (talán állandó lakása sem volt) és ezen segítendő vette igénybe Hillebrandt Canevale közreműködését.

17 A jelen cikk kéziratának lezárása után jutott el hozzánk Mojzer Miklósnak „Canevale esztergomi rezidencia-terve” című tanulmánya („Építés-Építészettudomány” V. (1973.) kötet, 489 — 496 oldal). Ez a tanulmány a Barkóczy-kori esztergomi tervekben a ,,navis ecclesiae” gondolat építészeti kifejezését ismeri fel, amely a többféle módosítás ellenére a Várhegy jelenlegi alakjában is fellelhető. E felismerés kifejtése során Mojzer a fa-modellt (4. és 5. kép) tekinti az esztergomi komplexum legkorábbi terv-emlékének és stiláris megfontolásból Canevalet tartja e terv szerzőjének. Tény

268