Prokopp Gyula: Barkóczy Ferenc esztergomi érsek építkezése (1977)
KUTATÁS Helischer József Városi Könyvtár Esztergom 84058 BARKÖCZY FERENC ÉRSEK ESZTERGOMI ÉPÍTKEZÉSE 1543. aug. 10-én, amikor II. Szulejmán szultán kétheti ostrom után bevonult Esztergom várába, már megkezdődött a Várhegy épületeinek pusztulása. A vár keleti előterében állott kanonoki házakat maga a várőrség rombolta le, nehogy fedezékül szolgáljanak a támadóknak, az ostrom során pedig már a székesegyház is súlyos sérülést szenvedett. Az ezt követő másfél évszázad alatt az ismétlődő ostromok — különösen az 1594. évi —.valamint a török őrség gondatlansága, nemegyszer vandalizmusa, siettették a pusztulást. Az 1683. évi felszabaduláskor már csak a Bakócz-kápolna volt többé-ke- vésbé használható állapotban, a székesegyház többi része azonban már rom volt. A nyugati részén még a boltozat indulásáig magasodó falak is állottak ugyan, de az egykori szentély helyén vastag törmelékréteg borította az alapfalakat (1. kép). , Az 1683. október g-i párkányi diadal gyümölcseként október 28-án Esztergom felszabadult a török uralom alól. A felszabadulás azonban még nem nyitotta meg a hazatérés útját az érsekség és a káptalan számára. A várat ugyanis — ősi otthonukat — a császári katonaság vette birtokába. Az 1691. február i-én az udvari kamara és Széchenyi György érsek között megkötött szerződés visszaadta ugyan az érseknek az esztergomi és az érsekújvári várat tartozékaikkal együtt, de azzal a megszorítással, hogy magukban a várakban továbbra is bent marad a katonaság mindaddig, amíg az ország további területének felszabadításával lehetséges lesz a várőrségnek távolabb fekvő várakba való áthelyezése. A bécsi haditanács azonban szívósan ragaszkodott az esztergomi vár használatához még akkor is, amikor már az Al-Dunánál járt a felszabadító sereg. Az 1723. és 1751. évi országgyűlések sürgették az érsekségnek Esztergomba való visszatérését, de a haditanács az országgyűlés határozatát is z. Az esztergomi vár az 1730-as években. (Részlet Friedrich Bernhard Werner metszetéből) figyelmen kívül hagyta. Végre is Barkóczy Ferenc érseki kinevezésekor sor került az esztergomi vár kiürítésére. Barkóczy Ferenc egri püspököt 1761 májusában nevezte ki Mária Terézia királynő a Csáky Miklós érsek halála óta (1757) üresen álló esztergomi érseki székre. Beiktatása ugyanez év szeptember 27-én ment végbe Nagyszombatban, az egyházmegye ideiglenes székesegyházául szolgáló Szt. Miklós-tempíómban. Egy héttel korábban azonban Barkóczy Esztergomba jött és a középkori székesegyház romjai között, a Bakócz-kápolnában vette át az érseki palliumot Migazzi Kristóf bécsi érsek kezéből, Batthyány Lajos nádornak, hét érseknek és püspöknek, tizennyolc főispánnak és számos más, országos tisztséget viselőnek jelenlétében — jelezni kívánva ezzel, hogy elérkezett az érsekség hazatérésének ideje. Erről szólt az ünnepi szónok: ,,Az egész ország örül, szerencsét kíván Neked és saját magának, midőn ezzel a szép és bölcs cselekedeteddel biztos zálogát kapja annak, hogy az egyházkormányzásnak ezt a kiváló és híres székhelyét régi fényébe és dicsőségébe visszaállítod.” [1] A királynő részéről már eleve elhatározott volt a vár kiürítése. Csak a forma kedvéért történt, hogy Barkóczy október 10-én külön folyamodványban kérte a királynőtől a vár kiürítését. Mária Terézia az október 15-én kelt leiratában értesítette a vármegyéket, hogy örömmel teljesítette Barkóczy kérését és parancsot adott, hogy a katonaság minden hadi felszereléssel együtt hagyja el az esztergomi várat. A haditanács azonban még az utolsó pillanatban is követeléssel állott elő. Azt kívánta ugyanis, hogy Barkóczy írásban kötelezze magát és érsek-utódait, hogy a vár külső védőműveit épségben tartja és ellenséges támadás esetén a császári csapatokat a várba befogadja. 1761. december 15-én Barkóczy aláírta a kívánt kötelezvényt, mire a katonaság 1762. január közepén elhagyta a vár területét. [2] Ezzel lehetővé vált, hogy Barkóczy hozzáfoghasson a maga elé tűzött nagy feladatnak, ,,a mi új Jeruzsálemünk” felépítésének megvalósításához. Nemcsak a székesegyházat kellett újjáépítenie, amelynek maradványai a felszabadulás óta is tovább romlottak és szabad prédául kínálkoztak a kincskeresőknek, hanem a székesegyházhoz kapcsolódó nagyszabású együttes keretében korszerű otthont is kívánt teremteni az érsekség és intézményei, valamint a káptalan számára (2. kép). Egri püspökségének évei alatt (1745—1761) Barkóczy megmutatta, hogy szeret is és tud is építkezni. Egerben Matthias Gerl [3] (1712—1765) volt az építésze, az esztergomi tervek elkészítését viszont Franz Anton Hilleb- randt-ra, (1719—1797) a magyar kamara főépítészére^] bízta, de a vár területének felmérésénél Isidore Canevale (1730—1786) [5] munkásságát is igénybe vette. Az érsekség esztergomi uradalmának, illetőleg a pozsonyi ,,cassa generalis”-nak fennmaradt számadá- sai[6] alapján az alábbiakban ismertetjük a Barkóczy és Hillebrandt között 1762. február elejétől Barkóczy halá261 f
