Prokopp Gyula: Az esztergomi Duna-híd (1982)
nál megjegyzi, hogy az a Garam torkolatának átellenében (an der Gran) van. Az elsőnél 252 forintot, a másodiknál 14 forintot tett ki a bevételnek az uradalmat illető fele része. Ebben az évben ugyanis az uradalom feles bérletbe adta a révet. 1721. július 1-től kezdve Tungl István és Lipót bérelték mindkét révet évi 350 forintért. (A számadás 27. tétele.) Az 1725. évi számadás partbérnek nevezi ezt a bérösszeget. (Graner Ufer-Arenda für die allhiesige beide Überfahrten.) A következő években csak annyi változás van, hogy 1733-tól egyedül Tungl István a bérlő. 1739. évre azonban csupán 100 forint bért fizetett (a számadás 80. tétele), mert a pestisveszedelem miatt május 12. óta le volt zárva az átkelés (überführen wegen obgewesener contagion gleich den 12. May gesperrt worden). A számadásoknak most ismertetett adataival megegyezően tudósít az 1726-ban készült uradalmi összeírás is. Az esztergomi Víziváros leírásánál elmondja ugyanis, hogy a dunai révet újabban bérbeadja az uradalom évi 350 forintért, korábban azonban saját kezelésben volt, ami súlyos terhet jelentett az uradalomnak. A bérbeadás óta az uradalomnak semmi kiadása sincs a rév fenntartására, sőt a bérlő még arra is kötelezte magát, hogy ingyen állít kormányost az uradalom teherhajójának vezetésére a Komárom és Buda közötti Duna-szakaszon, valahányszor szüksége van erre az uradalomnak. Továbbá arra is vállalkozott, hogy úgy a vár feletti, mint a vár alatti réven ingyen szállítja át az uradalom embereit és áruit.8 * Barkóczy Ferenc rövid érseksége (1761 -1765) nagy változások kezdetét jelentette Esztergomban. Azzal a programmal jött, hogy a több mint két évszázad óta Nagyszombatban, illetőleg Pozsonyban „száműzetésben” levő érsekséget és káptalant Esztergomba telepíti vissza. A várhegyen hatalmas méretű építkezést kezdett, amely korai halálával évtizedekre félbeszakadt ugyan, de az előkészületek során nem egy maradandó újítás történt. Ezek egyike volt a repülőhíd (pons volatilis) felállítása. A repülőhíd nem egyéb, mint továbbfejlesztése annak a széles és lapos vízi járműnek, amelyet kompnak vagy dereglyének szoktak nevezni és amelyet a sekélyebb vizeken a fenékig érő rudakkal tolnak át az egyik parttól a másikig. A gyors folyású vizek felett láncot vagy kötelet feszítenek ki, amelyen csiga fut keresztül, és lánc segítségével ehhez a csigához erősítik a kompot, nehogy a víz árja lejjebb vihesse azt a parton levő kikötőhelytől. Szélesebb folyónál nehéz volna a partokat lánccal összekötni, ezért a folyó közepén elhelyezett horgonyhoz vagy cölöphöz erősítik a kompot. A víz árja az óraingához hasonló módon mozgatja a kompot a két part között. Rendszerint elegendő, ha a kormányos úgy állítja a komp kormányrúdját, hogy a vízfolyás oldalnyomása vigye át a kompot a túlsó partra. Nagyobb forgalom lebonyolítására összetettebb szerkezetet építettek, amelynek rakodófelülete többszöröse az egyszerű kompnak és magasabban is van a víz felszíne felett. Evégből két, párhuzamosan egymás közelébe állított hajót gerendákkal összekötöttek, a gerendákra pedig pallót erősítettek. Ezt a járművet a hajók árbocához erősített kötél kapcsolta össze a folyammeder középrészén lesüllyesztett horgonnyal. A kötelet, hogy 8 PL-Acta protocollaria — BB. 359. o. 249
