Prokopp Gyula: Az esztergomi Duna-híd (1982)
különösen pedig annak évenkénti ki- és bekötésével járó kiadás, és a személyzet létszámát is emelni kell, mégis remélni lehet, hogy — a díjszabás várható emelését is figyelembe véve — a bevétel az addiginak kétszeresére fog emelkedni. Ezenfelül még további előnyöket is számításba kell venni. Ilyenek a város forgalmának megélénkülése, a várakozás és az azzal járó gyakori veszekedés, sőt verekedés megszűnése, az uradalom számára pedig még az is, hogy az uradalomnak Duna bal parti erdőségeiből Esztergomba szállítandó fát közvetlenül, a párkányi parton való lerakodás nélkül lehet Esztergomba szállítani. A hídépítés költségének előteremtésére többféle megoldást vettek fontolóra. Voltak, akik „részvényes egyesület” alakítását javasolták, mások viszont azt tanácsolták, hogy az érsekség és a káptalan közösen állítsák fel a hidat. Végül is úgy döntöttek, hogy az érsekség egymaga állítja fel a hidat a káptalan kezelése alatt álló alapítványokból felvett és 40 év alatt törlesztendő 100,000 forintnyi kölcsön felhasználásával. Midőn híre terjedt az érsekség hídépítési tervének, számos ajánlat érkezett a hajók, valamint az egyéb fa- és vasanyag szállítására, illetőleg a munka elvégzésére. Döntés előtt az uradalom elküldötte Grämling Ignácot Mainzba,21 * * 24 az ottani Rajna-híd tanulmányozására, majd megkötötték a szerződéseket. A 40 hajót (a Grämling költségvetésétől eltérően, különböző méretekben25) Erber József windorfi (Passau mellett) hajóépítőnél rendelték meg, a horgonyokat, láncokat és egyéb vasárut Krupiczer Alajos alsómecenzéfi26 vasművestől, a különféle faanyagot Simig István és Nagy Antal komáromi fakereskedőktől vásárolták. A helytartótanács megbízásából Kecskés Károly mérnök (königl. Dirigirender Ingenieur) vizsgálta felül a tervet és kifogástalannak találta. Az ő véleményéből tudjuk, hogy a híd kocsiútja (Fahrbahn) 20 láb, a gyalogútja (Fusssteg) pedig 5 láb szélességű volt. Az ácsok egész télen át dolgoztak, hogy 1842 tavaszán, a jég elvonulása után megnyitható legyen a híd. ,1842 márciusára az ácsok elkészültek munkájukkal, már csak a híd kiszolgáló személyzetének alkalmazása és az esztergomi partra tervezett vámház felépítése volt hátra.27 Az április 17-én kelt szerződéssel az uradalom hat évre bérbe adta a hidat Bleszl Albert, Schwartz József, Nitter Ferenc és Leipolder József esztergomi polgároknak. A bérleti idő május 1-vel kezdődött, az évi bért 18 500 forintban állapították meg. A díjszabás egyelőre a régi maradt. A személyzet a következőkből állott: 2 pénzszedő — 6 főnyi hajóőrség (macskások), akik a felülről közeledő hajókra és talpakra ügyeltek és csónakon elé21 Főképpen a hídnyitás mechanizmusát kellett tanulmányoznia (egyszerű nyitás, kettős kapu). Ez utóbbira leginkább csak a vontatóhajók áthaladásánál volt szükség. Az egyszerű nyitáshoz is legalább hat emberre volt szükség, akik az ácsmesterséghez és a hajózáshoz egyaránt értettek (Ankerwache, Brückenknechte), a kettő kettős nyitáshoz pedig még további négy emberre. — Grämling 200 forint úti előleget kapott, napidíját pedig 20 forintban állapították meg. 25 A negyven hajó közül öt 12 öl hosszú, 2 öl 3 láb széles — négy 11 öl hosszú, 2 öl 1 láb széles —, harmincegy pedig 11 öl hosszú, 2 öl széles volt. 26 Alsómecenzéf Abaúj megyei község. 27 A vámházat Feigler Ferenc uradalmi építőmester tervezte. — Az új vámház közelében már régóta ott állott az uradalom vendégfogadója, melynek előbb „A pelikán”, utóbb a „Repülőhíd” volt a cégére. Volt ott továbbá egy félszer a hídhoz tartozó anyagok és szerszámok raktározására, valamint egy külön épület a környékről munkára jövő robotosok szállásául. 256
