Meszlényi Antal: A százéves esztergomi Bazilika (1956)
A felszentelő: Scitovszky János. CONSECRAVIT
és saját képét, hogy jelezze, ki tette lehetővé, és ki alkotta. Elkészültek az oldalfalak freskói, a hajóban egyelőre a négy mellék-, és a szentélyben a főoltár. Ismét Meixner, továbbá Bonani és Gri- goletti remekeltek, s a műkritika egybehangzó ítélete, hogy a művészi érzék és tudás megelevenedő figurákat hozott ki a márványkőből és vászonból. Ha teljesen nem is, de annyira rendbehozatott mindent, hogy 1856 aug. 31-én megtarthatta a felszentelést. Az abszolútizmus korában ez volt az első eset, amikor a nemzet egyetemlegesen megmozdulhatott az ünneplésre. Örömnapja lett Scitovszkynak, hogy végre nyilvánosan is hálát adhat az egek Urának, amiért megengedte, hogy kupolás szentegyháza ismét ott pompázhatott a Várhegy tetején. De örömünnepe volt azért is, hiszen nemcsak Ferenc József jelent meg azon főhercegei kíséretében, hanem Rauscher Otmár bécsi és Haulik György zágrábi bíboros-érsekeken kívül még 6 bélés külföldi érsek, 10 püspök, nagy számban az egyházirend egyéb képviselői, továbbá a mágnások, katonai, polgári magas személyiségek s az egyszerű nép ezrei. Hazánk színe-java adott itt és ekkor egymásnak találkozót, hogy lásson, lelkileg felüdüljön, imádkozzék, és erőt merítsen az elnyomatás nehéz keresztjének hordozására. Esztergom városa réges-régen nem látott ekkora népzarándoklatot. A Várhegyet már előző nap délutánján ellepte az embersokaság, mivel négy órakor kezdődött a bazilika-szentelés bevezető szertartása. A bejárati kapu még zárva volt, ellenben a déli torony tövében ott állt az ideiglenes kápolna, benne oltárral, és ezen az elhelyezésre váró szent ereklyék. Előttük végezte a papság az ilyenkor szokásos zsolozsmát, és itt ájtatoskodtak a hívek, kitartva a késő éjtszakáig. A prímás érthető boldogsággal nyugtatta tekintetét seregén, és lelki forrósága elöntötte bevezető beszédét. Legyen szásszor, legyen ezerszer áldott az Úr neve, hangoztatta többek között. Utalt arra, hogy Üdvözítőnk földi jártában isteni kezével néhány kenyeret megszaporított, hogy az emberek ezreinek adjon ennivalót. A csodálatos kenyérszaporításhoz hasonlóan gondoskodott mirólunk is, hogy erőinket megfeszítsük, és kegyelméből garasainkat megsokszorozhassuk, és ilyen áron felépíhesessük dicsőségére e magyar Sión tetején lakóházát. Örvendezzetek, testvéreim, újból csak azt mondom örvendezzetek az Úrban, mivel hosszú-hosszú szomorúságtok örömre, kimondhatatlan örömre változott. Végétért a szégyen, véget a gyász, és helyét most elfoglalja a dicsőség és öröm. Készen várnak bennünket az oltárok, hogy tömjént gyújthassunk, gyertyát égethessünk, kenyeret és bort ajánlhassunk 24
