Lánczos Zoltán: Esztergom a 18-19. században (Esztergom füzetek II., 1975))

5 Miután hadait három részre osztotta, maga Kövednél ütött tábort, ahol a hagyomány szerint lelkes katonái fövegeik- ben földből egy egész dombot hordtak össze, s erre tették a sátrát, hogy széttekinthessen tábora felett.

1706. augusztus 9.-én Párkány felől kezdődött meg az ostrom. Kuckländer városparancsnok hősiesen védelmezte a várost, három heti ostrom után azonban kénytelen volt tárgyalásokba bocsájtkozni és szeptember 13.-án kapitulált, megmaradt csapatéval együtt szabad elvonulást nyerve Komárom felé vonult.

Miután Esterházy Antal két ezrednyi lovassal Párkányban maradt és az esztergomi várban is megfelelő őrség helyezkedett el, Rákóczi, csapatainak zömével Bars megye felé vette az útját.

Ugyan akkor Stahrenberg Guidó 13 ezer főnyi hadával Komáromból Esztergom ellen indult. Szeptember 27.-én az ott szolgáló németek árulásának segítségével áttörték a kurucok karvai és nyergesujfalui védősáncait és október 2.-án megindították Esztergom ostromát. A várőrség magyar és német tagjainak viszálya következtében október 9.-én a vér és a város elesett, újból osztrák fennhatóság kezére került.

A kivetett súlyos adók ellenére is felélénkült azonban a város élete, gazdasági és szellemi téren egyaránt.

A sokat szenvedett város kiheverte a rázúdult súlyos csapásokat •- o A 19. században az 1848. március 15.-ei események hozták lázba Esztergom lakosságát.

1848. március 18.-án Pinke István főbíró elnöklete alatt népgyülésen mondották ki a nemzetőrség megalakulását. Öt nemzetőr század alakult.