Lánczos Zoltán: Esztergom múltjából (Esztergom füzetek I., 1975))

Esztergomi sztenográfusok

ESZTERGOMI SZTENOGRÁFUSOK

A gyorsírás - más néven sztenográfia - megteremtője, Marcus Tullius Tiro, Ciceró felszabadított rabszolgája szavakat és szctagokat jelölő jeleit használták a középkorban is. Ezt a legkezdetlegesebb gyorsírást a 18. században mór tökéletesíteni igyekeztek. Ebben az időben dolgozta ki Gáti István az első magyar gyorsírás! formát, melyet ő "szaporairásnak" nevezett. A gyorsírás rendszerei aszerint, hogy különálló vagy összekapcsolt jeleket használtak, két csoportra oszlottak : geometrikus és kurzív jellegű rendszerre. A geometrikus rendszerű gyorsírásmódok közül - különösen a franciáknál és az angoloknál - a legelterjedettebb a Taylor-féle sztenográfia volt. Ezt a rendszert ültette ét magyar nyelvre Kovács Imre 1821-ben. 6 használta először a "gyorsírás" szót is.

A századforduló táján egyre erőteljesebb lett az egységes rendszer kialakítását célzó törekvé®. Esztergomban már az 1900-as évek elején két gyorsíró egyesület is működött. Torda Pál, Magas Lajos, Putz Antal, Csemer Pál, Kiinda Károly, Leindörfer Pál publicisztikai működésükkel is támogatták a gyorsírás népszerűsítését. Magas Lajos a "Teljes kihagyás vagy hangzó rövidítés" cimü tanulmányával, és más, a különböző szaklapokban és napilapokban megjelent cikkeivel jelentős mértékben hozzájárult az egységes rendszer kialakításához. Az Esztergom és Vidéke cimü napilapban több figyelmet érdemlő cikke jelent meg a gyorsírás reformtörekvéseiről, a Budapesti Hírlap-