Lánczos Zoltán: Esztergom múltjából (Esztergom füzetek I., 1975))

Esztergomi sztenográfusok

5 ban 1914-ben pedig nagy tárgyismeretre valid Írást publikált a jövő Íráséról. Torda Pál főleg a középiskolai gyorsirókörök problémáival foglalkozott cikkeiben.

Az esztergomi gyorsírók felszólalásaikkal a budapesti Kereskedelmi és Iparkamara nagytermében lezajlott gyorsíró kongresszus sikeréhez is nagyban hozzájárultak 1914 februárjában. -Ezt követően egyre inkább terjedt Radnai Béla ’’egyszerű gyorsírás’’ rendszere, mely a Tanácsköztársaság idején hivatalosan elfogadottá vált, ezt követően azonban háttérbe szorult, s csak 1927-ben vált ismét hivatalosan is az egységes magyar gyorsírás alapjává.

Parczami Henrik tanár 1910-ben került az Esztergomi Gyorsirási Egyesület élére. Munkálkodása eredményeként nem csak az egyesület taglétszáma emelkedett rohamosan, sűrűn rendeztek műsoros esteket, ünnepségeket, melyeken fővárosi művészek is felléptek a helybeli műkedvelők mellett.

A huszas években az ország egyik legszámottevőbb egyesülete volt az esztergomi, amely az elsők között szorgalmazta a gyorsírásnak a középiskolákban kötelező tárgyként való bevezetését. Többek között Magyar Lajos munkálkodásának eredménye volt, hogy 1932-ben a középiskolák két osztályában heti két órában elrendelték a gyorsírás oktatását.

/ Dolgozók Lapja. 1970. október hó 11.-i szám. /

Megjegyzés: Parcs ami Henrik nagy szerepet játszott az 191C-es évek elejétől Esztergom társadalmi életében.

Több társadalmi egyesületben tevékenykedett, hires szónok volt, színdarabokat is irt, sok cikke jelent meg. Esztergomból Győrbe került tanárnak, majd Balatonfüre- den halt meg./