Kőrösi László: Korrajzok: Vaszary Kolos (1895)
301 a hőn dobogó szülői és testvéri édes sziveken, melyek oly bensőn szeretik és fogják szeretni a jövőben is. Búcsú, illetve kérő szavaim Fenséged tanulói időszakának végén, uj pályájára vonatkoznak, melynek kezdetén Fenséged is úgy van, mint azon vándor, kinek útja eleje virágokkal van behintve, és emiatt nem látja a fáradalmak, a kisértetek és szenvedések erdejét, melyen pedig keresztül keilend hatolnia; mert nincs ember, bármily magas állású, ki fájdalmat nem érzett, nincs, ki könyeket ne hullatott volna. Az az őr, ki Fenséged ajtaja előtt álland, nem fogja Fenségedet a szenvedésektől megvédeni. A fájdalom ily óráiban emlékezzék meg Fenséged búcsúszavaimról: esto vir, legyen erős férfiú; enyhítse fájdalmát azon vigasztaló tudat, hogy nemcsak a Fenséges család, hanem ezt a Fenséges családot egész odaadással és hódolattal tisztelő és szerető egész nemzet vesz részt Fenséged bánatában, mely annál kisebb, mennél többen viselik, valamint részt vesz örömében, mely annál nagyobb, mennél többen érzik. Esedezem: tartson meg Fenséged bennünket eddig tapasztalt magas kegyében, kik leérni fogjuk a jó Istent, hogy Fenségedet Fenséges családja és hazánk örömére, boldo- gitására, menten minden lelki, testi bajtól soká, igen soká éltesse. »
