Kőrösi László: Korrajzok: Vaszary Kolos (1895)
302 Mikor Vas Gereben hamvait hazahozták, Győrött Vaszary Kolos koszoruzta meg a hazatért iró koporsóját. Sohase a feltűnés vágya, hanem mindig szive sugallata késztette nyilvános szerepre. Midőn szülővárosa, Keszthely küldöttsége tisztelgett, Vaszary Kolos herczegprimás az öröm és visszaemlékezés könnyeivel szemében nyilatkoztatta ki, hogy a hol bölcsője ringott, a hol az ő szerető szüleinek hamvai nyugosznak, a hol elnémultak azok az ajkak, melyektől ő imádkozni tanult, oda sokkal erősebb kötelék, sokkal szentebb emlék fűzi, semhogy szülővárosát csak egy perezre is feledni tudná. Ha az Isten még néhány esztendőt enged neki s áldását nem vonja meg tőle, úgy ő szülővárosa iránt táplált meleg szeretetét nem szavakkal, de tettekkel fogja kimutatni. — «Szeretett szüleim is az iparosok közé tartoztak — mondta a fővárosi iparoskor küldöttségének. — Én az iparosokban a nemzet kezét látom; azt a kezet, mely a nyers terméket használhatóvá teszi ... Meg kell szüntetnünk — úgymond továbbá — mihamarabb azt a visszás állapotot, hogy például egész gyapjutermésünket a külföldre küldjük, hogy onnan drága pénzen kerüljön vissza kész szövetekben. » Itt mosolyogva mutatott saját reverendájára.
